Kinek dolgozik sokat a párja? És a sok munka után segít bármiben? Nekem mi lenne a dolgom?
Az én párom vállalkozó. Így általában napi 10-12 órát dolgozik. Ritkán van, hogy csak 8 órát. Hétvégén pedig majdnem mindíg itthon van. (néha kell csak bemennie a céghez).
Szerintetek ezek után mennyi segítséget várhatnék el tőle? Mert most úgy állunk, hogy 8 hós kislányunk körül max a felvigyázást végzi el. És sokszor akkor is ideges, mert a manó sír, mert engem akar. Meg szombatonként eljárunk közösen babaúszásra. Ott is rám akarta sózni az egészet, de mostanában nem hagytam neki.
Teljesen ki vagyok! Mindíg is szerettem volna több gyereket, de így néha még ezt az egyett is "bánom" (persze nagyon imádom). Úgy érzem, hogy magamnak szűltem.
És a dúrva az, hogy állandóan kötözködik ha nem érem utol magam a házi munkában meg ilyenek. Sokszor már elmenekülök itthonról, hogy ne legyek egyedül. Persze ez sem tetszik neki!
En mashogy gondolom mint az elso hozzaszolo.
A fejed heti 2 napot "csak" otthon van es pihen.
Nekunk sosincs szabadnapunk.Napi 24 oraban a babaval vagyunk.Ejjel mi kelunk fel hozza, mi etetjuk meg es mi vagasztaljuk ha sir.
Nekunk is jar/na egy kis pihenes.
Nálunk ugyanez a helyzet, de én már beletörődtem, hogy "ezt dobta gép".
A legelső pillanattól úgy érzem, hogy magamnak szültem a gyerekünket, és én is úgy gondolom, hogy amíg valami nem változik, addig nem lesz kistesó.
Nem azt várom, hogy helyettem megcsináljon bármit is, de igenis időt kellene szakítani arra, hogy lemenjen a játszótérre a gyerekkel, időt kellene szakítania arra, hogy megismerje a saját kislányát.
És az sem lenne szerintem katasztrófa az egész napi meló után, ha legalább őutána nem kellene pakolnom, ugyanis másfél évesünk így is bőven ad pakolni valót, de már unom saját magamat, úgyhogy rá sem szólok, mert gyűlölöm, ha át kell vedlenem hárpiává, és semmi változás nincs, viszont olyankor pontosan olyan nő vagyok, amilyen soha nem szerettem volna lenni.
Én időnként besokallok, és amíg leviszem a gyerkőcöt hétvégén a játszótérre, addig megkérem, hogy porszívózzon össze, azt legalább olyankor megcsinálja.
Hét közben semmivel nem terhelem, hiszen tény, hogy én vagyok itthon a gyerekkel.
Azért jó lenne, ha nem csak egy "bútordarab" lenne a kislányom számára, akit "kerülgethet" esténként, hanem az apukája, aki foglalkozik vele, és nem esik kétségbe, ha a gyerek sírni kezd, hanem próbálja megkeresni a megoldást a síráselhárításra.
Én megértelek 100%-osan!
Sokat beszélgettem már erről a férjemmel, ideig-óráig látok némi változást, de egy-két nap múlva újra minden a régi. :-(
utolso
nem arrol van szo, hogy a pasi hazamegy es atveszi a teljes terhet az anyatol, hanem arrol, hogy besegit. Csak mert a pasi otthonrol tavol vegzi a munkat es ebbol meg penzt is visz haza, nem jelenti azt, hogy akkor az anyuka kevesebbet dolgozik, csak mert o otthon van es nem keres ezzel penzt. Egyszeru tehermegosztasrol van szo, ugyanis apuka azzal, hogy hazaer tulkepp automatikusan el is kezd pihenni, mig anyuka meg pluszban megkapja apukat is.
Ez nem fair. Egyaltalan nem az. Regimodi felfogas es a pasi ne csodalkozzon, ha a vegen elhidegulnek egymastol.
Nem az apanak kell a hazimunkat csinalni!
De a gyerekkel foglalkozzon a szabadnapjain legalabb, hogy az anya tudjon haladni a hazimunkaval.
Masreszt eleg gaz, ha az apat nem ismeri a gyereke.
Pl az en fejem is ilyen.A lanyom nem is hajlando elfogadni tole az etelt!!
Mareszt ha itthon van sokkal tobb a dolgom.
O csak fekszik a tv elott es kiabal, hogy vigyek inni.Meg mennyek le a boltba neki csokiert.
De pl ha vasalok es el kezd sirni a LANYUNK nem mozdulna meg.Nekem kell odamenni megvigasztalni es utana ujra elkezdeni vasalni.
Azert ez sem fer!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!