Teljesen besokalltam, mióta megszületett a baba. Mit tudnék tenni? Már a baba szó hallatán is rosszul vagyok.

Nem tudom, mennyire olvastad figyelmesen a válaszom, de említettem, hogy én pl. pici baba kora óta dolgozom a lányom mellett. Ez sokszor azt jelenti, hogy amikor a gyerek ÉS az apja alszanak este, én ütöm a gépet. Érdekes, mégis megy a meló, és nem azért, mert valami szuperanyu vagyok, hanem mert nem az önsajnálattal vagyok elfoglalva, hanem csinálom a dolgom nyavalygás helyett. Ezzel szemben te picsogsz, hogy hát hogy lehet úgy dolgozni, hogy az ember nem alszik elehet.

Az is sokat elárul a hozzáállásodról, hogy szerinted az a FÉRFI papucs, aki jobban kiveszi otthon a részét. Na, ezért mondjuk, hogy hiába vagy 35 éves, úgy viselkedsz, mint egy hisztis kölyök, akinek nem tetszik, hogy nem hagyják azt csinálni, amit akar, és hogy anyu kevesebbet foglalkozik vele, mint régen. Nincs ezzel baj, nyugodtan lehetnek előtérben a saját igényeid, meg az, hogy alukálhass, és azt csinálj, amit akarsz, csak akkor gyereket vállalni nem nagyon érdemes, mert ő bizony nem fog békén hagyni, ez egy ilyen dolog. És de, gyerekes vagy, egy felnőtt ember, egy családapa nem cirkuszol így, hanem felfogja, hogy ez most egy ilyen időszak, és kihozza magából a legtöbbet. Hát, neked a legrosszabbat sikerül magadból kihozni.

De aranyos vagy...

Te mész tönkre, mikor a feleséged van egész nap a gyerekkel, aki a leirasodbol úgy tűnik, h nem egyszerű baba, és sajnálom magad veszettül. Közben a hulla fáradt feleséged ugye nem dolgozik, "csak" egész nap készenlétben van, h óvja, védje kettőtök gyerekét.

Te meg rinyalsz, mert álmos vagy a munkahelyeden?

Sajnálom a feleséged, és a gyereked is, hogy ilyen beszűkült gondolkodású emberrel élnek együtt, aki azt hiszi, hogy attól papucs, hogy besegít a párjának.Nem írom, hogy nőjj fe, mert nem fogtad fel az előző valaszoknal sem, azt írom, h legyél már férfi, vedd ki a fejed a popsidból drága, és viselkedj úgy, mint egy jó férj, egy jó apa.

Te egy igazi hisztérika vagy :D Jól van, ne legyél "papucs", cirkuszolj csak egészen nyugodtan olyasmin, amit rajtad kívül minden más apa képes megoldani és kezelni. Hálát adok a sorsnak, hogy az én férjem valódi társ az életben, a szülőségben, a mindennapokban, és nem azt nézi, hogy hol tudja kihúzni magát a közös feladatok alól.

Mondjuk a feleségedet meg a gyerekedet sajnálom, nem lehet egyszerű veled együttélni, pláne úgy, hogy nem csak nem mozdítod előre a dolgokat, de te magad is hátráltató tényező vagy a hisztériáddal.

Mióta dolgozom, időnként nekem is hiányzik a régi gondtalan életem. De ez van, elmúlt! A mostaninak is megvannak az örömei.

A nagyszülőkhoz nem lehetne közelebb kerülni? Legalább 1-2 hétre, s akkor a gyermeket otthagyni velük 1-1 napra? Fizetett vagy baráti segítség! Nincsenek barátaitok, akik segítsenek kicsit visszaidézni a régi életetek örömeit?