Miért kell beszólni, amiért sokat költünk a saját babánkra? Sértődés, szájhúzogatás nélkül hogy lehet leállítani az "adakozókat"?

A 60 ezres babakocsi eleg alap lehet, nekem sem kellene, bocs.

Ha a legzesfigyelo meg all 10 evet a padlason, na arra sem biznam ra a gyerekem eletet! Ezeket par evre gyartjak. Nem evtizedekig a padlason.

Es a butor ... honnan tudod befer - e a lakasukba ? Tetszik - e nekik ?

Ne jatszd mar a sertodottet!

21 éves korra,egy nőnek öröksegből,plusz munkából lehet pénze.Tehát nem ment továbbtanulni.Plusz lehet a párja idősebb,van munkája egy ideje,vagy épp neki is van valamije.Inkább ez legyen,mint a meztelen hátsójára vállaljon valaki gyerekeket.

Mindenki saját elképzelesei szerint adja meg a gyermekének,amit szeretne,amit tud.

Mi havi 500.000Ftból sem jövünk ki,albiban lakuk,2 olcsó autónk van(saját lakásunkat vidéken kiadjuk.)Nekem inkabb az számít,hogy normális ételeket tudjak adni a gyerekeknek,legyen mindennap gyümölcs,zöldség(drága szerintem),minden gyógyszert,vitamint meg tudjak venni,amit az orvos kiír,szoptatás alatt én is normálisan étkezzem...

Ruhakat szoktunk minden hónapban venni,de sokat kaptunk is,újat is használtat is,el is fogadtuk és nagyon is sokat spóroltunk vele!Nagyon drágák a gyerekruhák.A jobb darabokat megtartom húgomnak,meg amit még lehet kintre az udvarra,vagy lakásba használni,a foltosakat kidobom.Ő is kérte,hogy hagyjak neki ruhahákat,mert szokott venni es tudja,hogy drága,meg hamar kinövik,alig van rajta a gyereken.Fiam és lányom van.Van akinek fontos,hogy új legyen minden,nekem nem.Ami kellett megvettük(etetőszék,hintaszék,sportbabakocsi,légzesfigyelő,stb.),de pont ezért,mert nem költöttünk annyit ruhákra.

Meg kell mondani,hogy köszönjük megvan minden,adják másnak,akinek szüksége van rá.Ja és érdemes normális hangnemben,nem fellengzősen mondani,mert akkor érthető a sértődés...

Bakker, azért van itt felfogás... Hadd döntse már el mindenki maga, hogy kell-e a használt cucc, vagy nem. Mit kell ezen problémázni? Meg hogy miért tart itt 21 évesen... nem mindegy? Lehet, hogy idősebb és pénzes a férje, lehet, hogy örökölt (már ez is baj?), lehet, hogy a szülők segítenek. És akkor mi van, de most komolyan? Nem azért, én 27 évesen szültem, és magunk dolgoztunk meg mindenért a férjemmel, de most miért fáj nektek, ha másnak könnyebb?

Nálunk amúgy én vagyok az idősebb testvér, nekem meg kellett vennem mindent (illetve egy ismerős rám tukmált akaratom ellenére, konkrétan idehozta és lerakta, mikor nem voltunk itthon, több zsák undorító állapotban lévő babaruhát, agyonmosott, beszürkült, foltos, bolyhos stb, nyilván nem használtuk). De őszintén, én szívesen vettem meg, anyagilag nem volt gáz, és én is szerettem nézegetni a cuccokat és válogatni a nekem tetszőt.

Van egy húgom, a férjemnek is. Megtartottuk a holmikat, merthogy hátha jó lesz nekik. De eszembe se jutna besértődni, ha a tesóm vagy a sógornőm azt mondaná, hogy kösz, de én nem ilyen babakocsit akarok, vagy inkább veszek új ruhákat, autós hordozót, bármit. Mit kell ezen pattogni? Akkor vegyen magának, majd eladom, ha tényleg nem kell nekik. Én is szívesen vásároltam a lányomnak, most is szívesen vásárolok neki (2 éves), teljesen megérteném, ha ők is maguk akarnák megvenni a sajátjuknak. Falnak megyek, hogy ezen kell cirkuszolni, hogy majd nem fogadja el...

Kérdező, nem baj, ha nem fogadod el a babaruhákat, de én azért átválogatnám és kiválogatnám, ami nekem tetszik.

Az, hogy más a stílusuk tízenév után, az egy dolog, de a babaruhák általában egy kaptafára készülnek, max. nem pókember van rajta, hanem egy maci. Simán lehet, hogy találsz kincseket.

Az ilyen felajánlásokkal úgy kell élni, hogy elmész, megnézed, kipróbálod, kiválogatod, mert sok esetben megéri. Aztán, ha nem kell, akkor nem kell, ez van.

Vannak emberek, a mi családunk is ilyen, akik szerint a felesleges pénzszórás nem bölcs (nőt némileg erkölcstelen) dolog. Mi ha van is pénzünk, megnézik, mire költjük. Akkor is, ha tényleg sok pénzünk van. Nem veszünk drága babaruhát, ha van jó minőségű olcsóbb is, örülünk a használt holmiknak és az óvodás gyerekünkre gond nélkül ráadjuk a foltozott térdű, megtoldott szárú játszónadrágot. Az anyukám még a pulóverek ujját-derekát is úgy tudja megtoldani, hogy senki nem mondta meg, hogy ez egy átalakított darab. Ünnepélyes alkalmakra mi is gondoskodunk "szép ruháról", de lehet, hogy ezt is ajándékba / kölcsönbe kapott darab. A karácsonyi mintás bársonyruhácskák a legritkább esetben bolyhosodnak ki, kopnak meg az évekig tartó használat során.

Viszont sajnálkozás nélkül kifizetjük a nyelvórát, utazunk, segítjük a nehéz helyzetbe került rokont, és ha a nagylányomat nem vennék fel az államilag finanszírozott MSC képzésre, arra sem sajnálnánk a pénzt. De hogy visszautasítsam a felajánlott használt ruhákat, csak azért mert feltétlen vadonatújakat akarok, arra nem vinne rá a lélek. Nem csak a gyerekeim, a magam számára is mindig elfogadom, ha egy családtag felajánl valami használhatót, és én is továbbadom, ami nekünk már nem kell.

Mondjuk és nem szoktam megjegyzéseket tenni azokra, akik másképp gondolkodnak, de magamban bizony pazarlóknak gondolom őket, ami nálam nem egy pozitív jelző. Nekik joguk van úgy vásárolni ahogy akarnak, nekem meg jogom van a véleményemhez.