Szerintetek egy 16 éves lány boldog, hogy egy nem kívánt terhességtől adódóan már van egy gyereke?
Semmilyen rosszindulat nincs a kérdésemben, szimpla kíváncsiság. Annyit kell tudni,a lány nem tudta hogy terhes, szülés előtt nem sokkal derült ki a dolog. A kisfia már 2 éves, nagyon szép baba, látszólag a családja mindent megad nekik a történések ellenére is, boldognak tűnnek (nem romák)
Szerintetek őszintén boldog lehet? Hiszen ráment a felelőtlensége miatt az egész gyerekkora stb. Mindent kihagy amit egy normál tinédzser nem. Szerintetek ez csak a látszat?
Vajon szokott azon gondolkodni hogy elszúrta az életét egy rossz döntéssel? Mit gondoltok erről?
A boldogság nem gyerek függvénye.
Vannak introvertált, vagy depis, idegbeteg emberek, azok gyerek nélkul/gyerek mellett/szegénységben/jolétben is azok, es vannak extrovertált életvidám örök optimisták.
Nem gyerekfuggvénye hogy ki boldog, ki nem.
* a sikeresség sem gyerekfüggvénye.
Van aki talpraesett, ugyes, okos, gyerek mellett/nélkül is kitudja a legjobbat hozni, es vannak a szerencsétlen balfékek, akik gyerek nelkul sem érnek el semmit.
Nincs összefüggés
16 evesen,nem annak va ott az ideje hogy szuljunk! Bar mindenki maskepp gondolja,es mindenki azt csinal az eletevel amit akar,es ugy rontja el ahogy csak akarja. En nem ertem,hogy egyaltalan hogyan kerulnel a futyire a barbi babazas mellol. De hat a mai uk generacio sajnos ilyen. Bar anyaink sem voltak jobbak. Szerencsere en nem kovettem az o peldajukat,es igy lassan 23evesen sem vallalnel meg gyereket,hiaba lassan elvegzem az egyetemem,van penzunk,kocsijaink,kulon lakasunk,nagyszeru parom,es meg igy sem! Nem hogy anyuci,apuci nyakara odaszulni,es rajuk szamitani! Ez szamomra puszta kiszolgaltatottsag! Ha nekem lenne egy lanyom,en biztos nem engednem meg neki hogy odaszuljon a nyakamra egy,vagy tobb gyereket. Az ember maganak szuli,nem a szuleinek! Rendezze a kis eletet,jarjon iskolaba,legyen kereso,es munkakepes vegzettsege,jarjon a baratokkal szorakozni,es ha kefelni tamad kedve,VEDEKEZZEN!!! Nem a kalandozasokbol,felelotlensegbol,esztelensegbol,letrejott terhessegbol kelljen mar megszulni azt a szerencsetlen gyereket! Akkor kell szulni,ha mar megvan minden,es eleg erettek,felnottek vagyunk a feladathoz,megvan mindenunk,es kulon lakunk mar a szuloktol,mert bizony az egy kemeny feladat,es nem pedig (csak)rozsaszin felhon lebeges,es pocisimogatas,meg a "jaj de edes" "pocaklako" XD anyam...:D
Ezen ugy kitudok akadni,mikor sokan ennyire hulyek,de komolyan!
Szerintem a GYES időszaka alatt boldog. Mert az egy védőháló, 3 évig nem érzi, h itt ő valamit nagyon eltolt, hiszen otthon lakhat a babájával, a szülők feltöltik a hűtőt és befizetik a számlákat, nem kell bejárni suliba, nincs többé szemét töritanár meg föcidoga reggel 8kor.
Amikor lejár a GYES, na akkor van gond. Mert dolgozni kell. De nincs érettségije sem, így nem veszik fel sehová, csak közmunkára max vagy valami piszok kemény több műszakos gyári melóra. Na ott az első pár hónap után rájön, h tanulni kell és tanulni is fog a gyári meló meg az ovis gyereke mellett. Így már szórakozásra nem jut idő, párkapcsolatra sem. Ha meg jutna is, ő kisgyerekes anya, hiába csak 19 éves. A vele egykorú fiatal, szingli srácoknál ő nem jöhet szóba. Csak idősebb, elvált, gyerekes férfiaknál. De az meg nem biztos, h egy 19 éves lánynak megfelel.
Mindeközben azt látja, ha barátnői egyetemisták, utaznak, baráti körük van, ismerkednek, szórakoznak, sportolnak, hobbiznak,szerelmesek, tanulnak, sikeresek a munkában, eljegyezték, házasság, stb.
És akkor összehasonlítja majd az életüket, ha akarja, ha nem. Biztos, h rossz érzés lesz. Egy kisgyerek sok örömet ad, ez igaz, de egy tizenéves másmilyen boldogságra vágyik. Mindig ott marad majd egy hiányérzet, hiába lesz szép, okos, ügyes a gyermeke. A kimaradt dolgokért nem kárpótolja majd, nem is ez egy gyerek dolga.
"Tipikus kérdés igen kimaradnak az ivós bulizós évek "
Na látjátok, erről beszélek, így gondolkodik a tini. Kezdetben nem fogja fel, miből marad ki. Azt hiszi, hogy a fiatalság az csak pár buli meg piálás, azt hiszi, csak ennyi marad ki neki.
Kislány, olvasd el a fenti felsorolásomat.
Én is fiatalon lettem anya, nem terveztem. Igaz, én nem 16 voltam, hanem 21.
Imádom a gyerekemet, a legjobb dolog az életemben, de én vártam volna vele még vagy 10 évet.
Nem azért mert nyűg, vagy mert nem tudok bulizni. Sosem voltam bulizós. Hanem mert teljesen megszűnt az "én".
Nincs időm magamra. Egyedül nevelem, nincs segítségem.
Abból a szempontból más, hogy én már dolgoztam előtte, és nem havi 30 ezerből élünk, de ha még ez sem lenne, hanem tényleg az iskola padból estem volna ki, hát én nem bírnám. Mondjuk én 16 évesen nem is szexeltem..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!