Szerintetek egy 16 éves lány boldog, hogy egy nem kívánt terhességtől adódóan már van egy gyereke?

Nem tudom, hogy ő mit érezhet.

Ha ez velem történik, én biztosan öngyilkos lettem volna.

Most még talán boldog, mert nagyon fiatal, tapasztalatlan, és nem teljesen méri fel, milyen súlya van ennek valójában. Akkor majd nem biztos, hogy boldog lesz, ha a szülők egyszer elengedik a kezét, és egyedül kéne a gyerekkel boldogulnia, munkát, párt találnia, és rájön, hogy fiatalon mennyi mindenből kimaradt, mert neki babáznia kellett.

Szóval most még lehet, hogy boldognak érzi magát, de el fog jönni az idő, mikor majd belegondol ebbe, és akkor elképzelhető, hogy rájön, hogy félrementek a dolgok.

Az unokanővérem a 16. szülinapja után ár nappal tudta meg, hogy terhes. MEgtartotta, ami nem volt rossz döntés, annak ellenére, hogy kisváros, megszólták. Estin végigcsinálta a gimit, levelezőn az egyetemet, semmivel sem másabb az élete, mint annak, aki mindezt nappalin, gyerek nélkül teszi.

Ami hiba volt, hogy hagyta, hogy a szülei rákényszerítsék, hogy hozzámenjen a gyerek apjához. Született még egy gyerekük, de a pasi egy barom, azóta a negyedik alig húsz éves felesége van, ő már 50 felett jár... Két gyerekkel maradt egyedül az unokanővérem, de szerencsére megtalálta az igazit, 20 éve házasok, közös gyerekük most kezdi az egyetemet.

Néha szóba kerül a kérdés, nem bánta meg, ma is megtartaná.

Hát a pszichológusok szerint tartós boldogság nincs, mármint egy ember sem képes rá hosszasan, csak ideig-óráig. Tehát függhet attól, épp mikor láttad őket, mire gondoltak, mi történt, hogy érezték magukat aznap.

Aztán hogy mennyire elégedett az életével és mennyire érzi jól magát valaki az nagyon sokszor személyiség kérdése. Ugyanabban az élethelyzetben lehet az egyik ember optimista és hálás azért, ami van, a másik meg tiszta depressziós, mert csak azon jár az esze, ami nincs. És akkor még ott vannak a bipoláris, erősen hullámzó kedélyű személyiségek :)

Szóval azt gondolom, hogy ezt kívülállóként nem fogod tudni kideríteni, csak ha megkérdezed.

Családban nálunk van ilyen. Eleinte nagyon felnőtt akart lenni, de nagyon nem ment neki, folyton hisztizett (17-18 évesen), hogy bulizni akar, ide akar, oda akar, és de a gyerek - sokszor hagyta a nagymamára, de utána meg azon hisztizett, hogy ő már felnőtt nő, és ne az anyja akarja megmondani, hogy nevelje a gyerekét... A pasija egykutya.

Ezt addig csinálta, míg a szülők megunták, és közölték, hogy akkor legközelebb haza csak vendégként mehet, nincs olyan, hogy egyszer otthon lakik egyszer nem, és így viselkedik a gyerekével.

Azóta túl van több abortuszon, meg további nem kívánt de megszült (és örökbe adott) gyereken, valahol 21-22 éves kor körül jár. Most büszke anya, meg jajdeimádja a gyerekét, de az élete el van tolva: a csodapasija, akivel együtt maradt, úgy veri, hogy a fal adja a másikat szó szerint, sulit nem fejezte be, bár minden évben fogadkozott, valamelyik gyorsétteremláncnál dolgozik diszpécserként, és arról álmodozik, hogy felszedi a gazdag (házas) tulajdonost, mert igaz, hogy csak kitartott szerető lehet, de ha ügyesen csinálja, akkor sok pénzt kaszálhat. Csak hát ahhoz meg kéne szabadulni a bántalmazó pasitól is, ugye...

Kábé fél éve hallottam utoljára róluk (nem közvetlen családtag), akkor itt tartott a sztori.

(Egyébként külső szemlélő számára ők is boldog család, és a gyerek meg igazi tünemény, anyja-nagyanyja is imádja, mindent megkap, szóval ha nem ismered, nem tudod, hogy mi áll mögötte.)

Szerintem baromi felelőtlen, aki 16 évesen megtartja a gyereket, mindegy, hogy milyen családi háttér áll mögötte. Lehetnek bármilyen fejlettek a mai kamaszok, ő maga is gyerek még. És ha azonnal nem is, de később rájön majd, hol hibázott (még akkor is, ha - érthető módon - a gyerekét nem cserélné el semmiért).

Miért ne lehetne boldog? Nekem 25 évesen​ lett az első gyerek, mégsem mentem bulizni meg diszkóba, mert nem az én világom. Nem maradt ki semmi az életemből.

Ismerek olyat, aki 16 évesen szült. Annak ellenére vállalta, hogy a pasija lelépett. A szülei támogatták mindenben.

Most 35 éves, fiatalon férjhez ment, van három gyereke, normális munkája, szép ház, kocsi, stb. Összejárnak a gyerekeink játszani, jól neveltek, aranyosak. A legnagyobb lánya fősulis. Nem hiszem, hogy megbánta volna vagy boldogtalan lenne.

Ilyenkor nagyon sokat számít, hogy milyen családi környezetben vállal gyereket, mennyire segítik és támogatják.