Idegileg hogy bírja az az anyuka, akinek babája 1 perce sem marad el nélküle?

teljesen egyet értek veled kedves utolsó.én is mindig azt mondom,hogy azért szültem,hogy én legyek vele,meg apa persze,ha nem dolgozik,meg ugyis olyan hamar elröppen ez a pár meseszép visszahozhatatlan éve,és én hadd élvezzem vele ezeket a pillanatokat.

minden jót.élvezd,hogy veled akar lenni.Pár év múlva egy pusziért is könyörögnünk kell majd. :(

Ez egy nagyon jó kérdés. Én folyton azt olvastam itt is és más oldalakon is, hogy meg kell tanulnia a babáknak egyedül is eljátszani, hogy ne csak az anya jelenlétében legyen el. Én bizony próbáltam végig ehhez szoktatni. Na, ez nem azt jelenti, hogy egész nap nem foglalkoztam vele. Játszottunk sokat, de ha én pl. nekiálltam vasalni, addig ő próbált játszani a habtapin, próbálgatta a kúszást-mászást...stb. Mert azért van házimunka is, és enni is kell valamikor. Mindent képtelenség megcsinálni akkor, amikor alszik, ezt mindenki nagyon jól tudja.

Ha hazajön a férjem, szaladok, hogy feldobjam a holnapi ebédet (este 19.00-kor), és azt tapasztalom, hogy nem igazán van el az apjával. Jönnek a konyhába és engem néznek, hogy főzök, kapkodok, mint a hülye, mert a baba nyöszörög és dől felém, hogy anyát akarom. A férjem sokat dolgozik, általában este látja a baba és hétvégén, és emiatt is alakult úgy, hogy nem engedi vetkőztetni, fürdetni, nem mindig játszik el apával.

Jó, is persze, hogy ragaszkodik anyához, de nem akarom, hogy szoknyán lógó kismanó váljék belőle, próbálom önállóságra tanítani, ha lehet ezt így mondani.

Nálunk is úgy van, mint az egyik válaszolónál, távolodok wc-re pl. már megy is a sírás. Iszonyú ragaszkodó és anyás a kis angyalom.