Hogyan döntöttetek? Szülés utáni védekezés? Minél több anyuka véleményét és tapasztalatát várom! Elolvasnátok a gondolataimat?

Attól, hogy szoptatsz, még lehetsz terhes.

Én a Cerazett nevű tablettát kezdtem el szedni 6 hét után, de nekem jól összekuszálta a ciklusomat, azóta van pecsételő vérzésem is. Pedig több ismerősömnek is bevált, nekem úgy látszik valamiért nem. :( Pedig szülés előtt napra pontosan és rendszeresen menstruáltam.

Ha szeretnétek második babát, azért szerintem várj pár hónapot, amíg kicsit regenerálódik a szervezeted is. Azért elég nagy "megterhelés" egy baba kihordása és megszülése egy nőnek. De sok sikert a második picurhoz is! :)

Mindig is két gyereket szerettem volna, a férjem egyet. Amikor az első gyereknél kiderült, hogy lányunk lesz, mindjárt ő is átállt a kétgyerekesek pártjára. Aztán mikor már elég nagy pocakkal küzdöttem a munkahelyemen megállapodtunk, hogy a következőt még azelőtt összehozzuk, hogy vissza kellene mennem dolgozni, tehát két év korkülönbséget szerettünk volna. Szülés után nem védekeztünk, igaz nagyon keveset is voltunk együtt. Szülés után hat héttel már menstruáltam, annak ellenére, hogy ezerrel szoptattam. Mikor 5 és fél hónapos volt a gyerekem egyszerűen tanácstalanok voltunk a gyerekorvossal és a védőnővel, hogy miért nem hajlandó szopizni. Főzeléket, gyümölcsöt csak akkor kezdtem el bevezetni, a tápszert pedig nem igazán szívlelte. Vérvétel, vizeletvizsgálat, széklet tenyésztés után sem tudtuk mi a probléma. Aztán két hét múlva, mikor már 4 napja késett, rájöttünk. Először nagyon megijedtünk, hogy mi lesz, kislányom nagyon sírós baba volt, kétszer többet kellett vele foglalkozni, mint más gyerekekkel. De mi akartunk második gyereket, azt, hogy ekkor sikerült tudomásul kellett vennünk. Én nem éltem meg rosszul a második terhességemet, sokkal könnyebb volt így, otthon kihordani, még egy pici baba mellett is, mint egy munkahelyen, ahol még enni sincs időm. Miután megszületett a második, az első két hónapban valóban voltak egymás után is olyan napok, amikor éjjel már sírtam a kisfiam bölcsője felett, hiszen egyszerűen nem hagytak aludni, még egyben 3 órát sem, nappal pedig még ki kellett alakítanunk a napirendünket, egymást érték az etetések, pelenkázások, altatások. Aztán a harmadik hónaptól minden megváltozott. Lett napirend, éjszaka többé-kevésbé alszunk, tényleg kisimultam. Nem állítom, hogy estére nem zuhanok ágyba, de a nagyobbikkal ugyan úgy viselkedek mint azelőtt, nem lettem egyikkel sem türelmetlenebb, hát az időm ugye feleződött a gyerekek között, de ennyit még ők is kibírnak. Nagyon szeretik egymást, igazán jó testvérek már most is. Én abszolút nem bántam meg, hogy így történtek a dolgok. Ha megadathatna még egy gyerek, azt azért már csak akkor szeretném, ha már a gyerekek iskolába járnak.

Bocsi, ha hosszú lettem...