Van, aki szerint az egy gyerek az idealis?

Bocs a a kérdés nem rám tartozik, mert én 2 gyerekes vagyok.

De a környezetemben nagyon sok egy gyerekes van. Amit tapasztalok, hogy a gyerekeknek és a szülőknek is hátrányt okoz. A szülők betegesen féltőkké, a gyerekek pedig önzőkké és maguknakvalókká válnak.

Van, anyám. Már felnőtt vagyok de még a mai napig hangoztatja, hogy soha nem akart több gyereket (abortusza is volt) és amúgy ha engem nem szül meg olyan fiatalon, nem is lenne gyereke.

A testvérének 4 van, folyamatosan anyámtól kér kölcsön és konkrétan szidja, hogy ő fel tudta mérni az anyagi helyzetét és annyi gyereket szült, amennyit el bírt tartani...

Én személyszerint nagy családot szeretnék, de nem minden áron. Amúgy nem bánom, hogy egyke vagyok. Hálistennek nem lettem elkényeztetve, de minden évben nyaraltunk, nem jelentett gondot egy-egy nagyobb kiadás, viszont már "ennyiért" is rengeteget dolgoztak a szüleim, nemhogy még egy gyerek.

Mi most probalkozunk az elso babaval, de en ugy vagyok vele, hogy egyelore csak 1-et szeretnek. Talan, ha 7-10 kozott lesz a nagy akkor meglatom majd hogy szeretnek e meg egyet.

En ugy vagyok vele, hogy mindent meg szeretnek adni neki, nem csak anyagilag. Van tobb ismeros is, ahol kis korkulonbseggel vannak a kicsik es kesz orultek haza... (persze nyilvan annak is van elonye, sokan nem csak birjak, de szeretik is, nem szolok le senkit sem )

Van kicsit lejebb egy kérdés "Péntek óta tudom, hogy terhes vagyok..." így kezdődik.

Egy egyke tette fel, aki mindent megkapott. :-)

Én testvérrel nőttem fel, semmi előnyét nem érzem.

Introvertált vagyok, és egy rakás sérelmem van a szüleim felé az igazságtalan bánásmódjuk miatt.

Nem vagyok barátkozósabb, gyerekként sem voltam az. Érzékenyebb vagyok, utálok osztozkodni, mert mindig minden közös volt. Utálom a sok szöveget, a legyetek jótestvérek dumát, az engedd meg a kisebbnek szöveget, szeresd mert a testvéred szöveget.

Vicces, mert ő meg úgy érzi, hogy velem kivételeztek, mert mindig hozzám hasonlították, mert én vagyok az idősebb.

Ha lelkisérült embereket akarsz, több gyereket szülsz.

A legtöbb ismerősömnek van testvére, mind ilyeneket mesélt, és a mai napig felnőttként is rengeteg a konfliktusuk. De megszokták egymást az évek során, nem is szeretet, de kötődés az kialakult. Ha baj van számíthat mindenki a családtagjára, de senki sem beszélgetne a másikkal önszántából.

Értelmiség.

Egykéket is ismerek, nekik nem természetes az, hogy megkínáljanak másokat, de ettől még nem önzőek, csak nem rögzült be illemként ez a dolog. Ezerszer kiegyensúlyozottabbak, és fele fele a nyitott és a zárkózott ember.

Viszont kevésbé sikeresek, gondolom a kimaradt versenyélmények miatt.

Egy gyerekem van, nem szeretnék többet, esetleg majd 10 év múlva, nagy korkülönbséggel, mikor a gyerekem már tini lesz. Nem azért, hogy segítsen, hanem azért, mert akkor már kevésbé fog igényelni.

Kevés ember akar 1 gyereket szerintem. Nekem sok ismerősöm van aki egyke és való igaz hogy ki-ki tűnnek dolgok hogy egykeként nőtt fel.

Pl: sok esetben hiszik hogyha vesz valamit akkor nem kerdi meg te kérsz e. pl; egy fagyi, vagy alapból csak mindent magara számol szóval nem gondol a másikra mivel nem tudja milyen az.

Ezek már felnőttek egyke kisgyerekest nem ismerek csak úgy hogy 4 nagy felnőtt testvére van de az a lány is úgy viselkedik pl ha hozzánk jön mintha királylány lenne és mindentért hisztizik.

Szerintem a kerdesednek úgy lenne értelme hogy akik szegényebbek tudják milyen az adni es kapni viszont a gazdagok nem tudják és ezert csak kapni szeretnek.

Tehát egy szegényebb szivesebben ad mintsem egy aki sosem szenvedett hiányt semmiben.

Én igy gondolom mert látod hogy az én felnőtt ismerőseimre ez jellemző hogy egyke de ott a kislány akinek van felnőtt tesója megis úgy viselkedik mintha egyke lenne.