Baj, hogy nekem rózsaszín az egész babás korszak?
Nem terveztünk babát, 20 éves voltam, mikor terhes lettem.
Előtte semmi fogalmam nem volt sem a terhességről, vagy az anyaságról, kisgyerekekről. Csak amennyit a közösségi oldalakon láttam a barátnőim által feltöltött képekből.
Aztán elkezdtek mások ijesztgetni, hogy a magassarkúimat nyugodtan elpakolhatom 4-5 évre, meg jobb, ha elfelejtem azt a szót, hogy fodrász, vagy masszíroztatás, esetleg buli. És hogy aludjam ki magam előre, mert 2 éven át tuti nem lesz olyan éjszakánk, amit megszakítás nélkül átaludhatunk mindannyian. Szóval a végére már nem is a császártól féltem, hanem hogy mi lesz majd itthon... A saját szobája mellé lett a miénkben babasarok, a nappaliban Adamo hinta, bölcső, 3 különböző pihenőszék, előre megvettem az összes hasfájás elleni szert és szinte vártam, hogy mikor jön el az, hogy elkezdjünk szétesni. De nem lett ilyen, a lányunk születése óta imád aludni, a hasfájós időszak is kb 2 hét volt, de az sem volt durva. Most 11 hónapos, este letesszük a kiságyába és simán alszik 12-13 órát egy hang nélkül.
Mikor ezeket mesélem valakinek, hogy én nem voltam soha kiborulva, nem akartam az egészet visszacsinálni, akkor általában az a válasz, hogy jaj majd elmúlik, meg majd a szeparációs szorongás alatt más lesz a véleményem, vagy mikor már nem lesz el a babakocsiban 1-1 kávézóban, étteremben.
Szóval mindig van valami, amibe belekötnek, mintha baj lenne az, hogy én nem csak túlélni akarom a lányunknak a pici korát, hanem tényleg szeretném élvezni.
Mondjuk csaszarral konnyu. Engem csak a szules viselt meg testileg lelkileg. 6 honapig voltam rosszul. Eppen ezert a kovetkezo csaszar lesz.
Amugy az en babam is "konnyu eset". Szerintem tobb anyuka tulbonyolitja az egeszet, azert keszulnek ki.
De ne haragudj 20 evesen valoszinuleg egyetemet sem vegeztel es nem dolgoztal (sokaig), nem hinnem, hogy megtaposott az elet. Igy azert konnyu rozsaszinnek latni a babazast.
10-es vagyok.
A 12-esnek annyit, hogy nagyfokú korlátoltságot jelent ebben a mai világban azt hinni, hogy a császáros szülés láblógatás. Olvass utána, aztán tégy ilyen kijelentéseket!
Ahogy írtam, a két gyermekem közül a nagyobb, a fiam nagyon nehéz eset. Vele a babás időszak is húzó volt. A kislányom az az eszik-alszik baba volt, most is nagyon nyugodt, "álom" kisgyermek. És képzeld, mindkettő császáros volt. Nem saját választásom volt, mindkettő természetesnek indult, sürgősségi császár lett belőle. A kislányommal a vajúdás alatt még a korábbi hegem is szétszakadt. Szval nekem egyik császárom sem volt az a fáklyás menet, a fiammal nem hatott a gerincérzéstelenítő, éreztem az elejétől, a vágástól kezdve mindent. Nyüszítettem a fájdalomtól.
De mindkét császáromból nagyon gyorsan felépültem, amint lábra állhattam, egyedül láttam el a babáimat. Valaki említette, hogy a császár után 3 nappal már bevásárolt. Én a császárom után 3 nappal a fiammal 200 km-t utaztam, összegörnyedve a hátsó ülésen, hogy szemmel tarthassam a fiamat a hordozóban. (Az ok az volt, hogy nem készült el.addigra az új lakásunk, de ez mindegy is).
Na, csak azért írtam ilyet, mert felháborító a kijelentés, hogy "császárral könnyű". Én brutál módon megszenvedtem a császáros babáimért.
Nem bonyolult: komplikáció- és sérülésmentes természetes szüléshez képest kemény hasi műtét;
egy vákuumos, fenékig repedős "természetes" szüléshez képest pedig könnyű a császár.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!