Baj, hogy nekem rózsaszín az egész babás korszak?

hogy ezt én is mennyire utálom. ha nekik szar volt, akkor olyan nincsen, hogy a másiknak ne legyen az... nekem konkrétan nem akarják elhinni, hogy kb 1 hós kora óta két kezemen megszámolom, hányszor kelt fel éjjel enni, vagy egyáltalán, hányszor ébredt. Császáros sebbel kedden már vásárolni voltam (pénteken született), semmi bajom nem volt vele az ég egy adta világon. A gyereknek se fájt a hasa soha, délután leteszem, behúzom a sötétítőt, bekapcsolom a zenélőjét, 3 perc múlva alszik is, nem kell ringatni, sosem kellett, elalszik magától. Tápszeres, 3 nap alatt megtaláltuk a neki megfelelő tápszer+cumisüveg kombót, 2 hósan anyuéknál hagytuk, elmentünk moziba (mert ALUDT, nem lepasszoltam). Kezdetektől bárki kezében elvan, meg lehet szeretgetni, lehet vele játszani, az apja is ugyan úgy el tudja látni. 7 hós, ez idő alatt 3x voltam fodrásznál, de előtte sem jártam gyakrabban. Van idő a körmöm megcsinálni (magamnak) míg alszik, házimunkára, bármire.

És ha ezt elmondom, akkor jön a puffogás, hogy majd ekkor meg majd akkor, meg csak várjam ki meg stb. Néha már úgy elküldeném a fenébe az ilyeneket, hogy miért kell feltétlenül a legrosszabbat kívánni egymásnak, miért kell ijesztgetni a kismamákat még terhesen, hogy majd ez lesz meg az lesz...

Mondjuk nem ertem, h egy ilyen kerdest minek kell feltenni?? :D Onigazolast keresel, vagy ennyire unatkozol, vagy feltekennye akarod tenni azokat a szuloket, akiknek tobb gond van a gyerekevel?

Igen, van ilyen. Nekem ikreim vannak, es nekem is zokkenomentesen telnek a napjaim, sot mar eveim veluk, m semmi gond nincsen veluk. Nem vagyok kialvatlan, voltam tobbszor bulizni, a parommal megvan a kettesben egyutt toltott ido stb stb. De nem fogom ezt kikurtolni, h bakker nekem milyen kiraly, es ez baj-e... :D

Én is 20 évesen szültem, és engem is teljesen beparáztattak. Kellemesen csalódtam! Én simán szültem, 3.napon már otthon voltunk, szerencsére minden simán ment. Nem voltak fájdalmaim, mint a császárosoknál általában.

2 hónapos kora óta átalussza az éjszakákat. Tejem a 2.napon már volt, így amiatt sem kellett stresszelnem. Volt egy hasfájós korszakunk, ami 3 hétig tartott kb, de túléltük. Azt sem mondanám rémálomnak, mert nem volt az.

2 hónapos volt amikor már eltudtam menni fodrászhoz, szoláriumba. Furcsa, mert a legtöbb ismerősöm mindig panaszkodik, hogy a gyerek alig alszik- állandóan sír, és a mi kislányunk pedig szinte egész álló nap jókedvű, kiabál, beszélget, játszik, eszik, alszik. De nem foglalkozok a negatív véleményekkel, hogy "lesz ez majd ígyse". Fél éves a kislányunk, és eddig szerintem 2x volt, hogy hatalmas hisztit nyomott, de akkoris oltást kapott, azon kívül semmi.

Szerintem te se foglalkozz velük, örülj- és élvezd, hogy szerencsés anyuka vagy! 😊

Valóban fura, hogy ennyire tökéletes legyen minden...de elhiszem, hogy létezik ilyen. És nem vagyok féltékeny, pedig nekem a két gyermekem közül az első (a gyönyörű 4 éves fiam) nagyon feladta a leckét az első naptól kezdve. Ő egy nagyon nehéz eset, nagyon nehéz volt Vele a kisbabás korszak is. És nem bánom, hogy nem úgy emlékszem vissza, mint életem legrózsaszínebb időszakára. Úgy emlékszem vissza, mint egy olyan édes küzdelemre, ami rengeteget tanított nekem, soha életemben nem tanultam magamról annyit, amennyit a fiam születésétől kezdve tanított/tanít nekem (mondták is a kórházban a születése másnapján, hogy valami sugárzik abból a kicsi fiúból, hogy "nagy tanítómesterem" lesz").

A második gyermekem viszont egy nagyon nyugodt kislány. Vele át tudom élni a rózsaszín babás korszakot. Ő most már 2 éves, de a mai napig nyugodt, türelmes kis teremtés. Olyan igazi kislány. A lányommal feltöltődöm, hogy bírjam a fiam fantasztikus energiáit. Kivételes gyermekek!

Szval tudom, hogy van ilyen. Ne foglalkozz senkivel, kérdező! Ha nyugodt a lelkiismereted, akkor minden rendben van, más pedig foglalkozzon a saját dolgával!