Hogy tudnék segíteni a barátnőmnek? Mitől lehetne neki is "rózsaszín köd" a babázás?
4 hónapos a kislánya, az enyém 13 hós. Nekem még most is tiszta rózsaszín az egész anyaság, imádom szinte minden percét, a babánk is egy tündér.
Nagyon sokan ijesztgettek a terhesség elején, hogy a végén már alig várom, hogy megszülessen a pici. Utána azzal, hogy a császáros sebemtől mozdulni sem fogok tudni hetekig. Mikor hazajöttünk és valakinek mondtam, hogy nagyon jó baba, eszik-alszik és éjszaka is csak hajnal 4-5 körül ébred egyszer, akkor megkaptam, hogy "mindjárt kezdődik a hasfájás és ez megváltozik". Utána a fogzást hozták fel, később is mindig volt valami, hogy "na majd ha...". Mintha bűn lenne az, hogy élvezzük a vőlegényemmel ezt az egészet és az első pár hetet nem szétbőgött, kialvatlan fejjel töltöttem.
Az egyik legjobb barátnőm is erre készült, hogy majd ő is imádni fogja a lányát, mennek mindenfele, de egyáltalán nem így lett. Már a terhessége is problémás volt, aztán mikor hazamentek, a pici rengeteget sírt még éjszaka is heteken át. Sehová nem akar vele menni, mert macerás készülődni, elindulni, meg az ő babája nem szeret sétálni, sír a kocsiban 5-10 perc után.
Ma is hívtam, hogy jöjjenek velünk ebédelni, de mondta, hogy most nem tudnak, mert úszik az egész ház, a pici is sírt egész reggel. És mindig tőlem kér tanácsot, de nem tudok segíteni, mert nekünk nem volt olyan időszak, hogy zombik lettünk volna a férjemmel, vagy a lányunkkal nem tudtunk semerre sem menni. Mondta, hogy ő úgy várta azt, hogy ők is mehessenek összevissza és hogy azt a boldogságot érezze, amit én és most csalódott, hogy alig várja, nagyobb legyen a babája és ne így teljenek a napjaik.
Nincs két egyforma gyerek. Lehet neked kivételes szerencséd van, hogy minden problémamentes.
A legtöbb amit tudsz tenni, hogy átmész hozzá segíteni ha kivitelezhető.
Nem mindenki szerencsés. Nekünk kezdődött hasfájással, folytatódott durva refluxszal, nem ideálisan ment a mozgásfejlődése sem, a kimozdulás az orvoshoz járást jelentette. A második félévében pedig havonta kerültünk kórházba.
Az én barátnőm is sajnálta, hogy nekem nem "rózsaszín köd" (=könnyű), de segíteni nem tud, viszont 100 %-ig megért, hogy így nem akarunk másodikat, pedig bizony szeretném én is átélni azt, hogy milyen egy könnyű, problémamentes babával. Ő most várja a másodikat és szorítok, hogy még egyszer szerencséje legyen.
Szerintem menj át hozzájuk te, mert a leírtak alapján a barátnőd vágyik társaságra (sajnálja, hogy nem mászkálhat). Persze ez nem helyettesíti a sétákat, de legalább egy kicsit kizökkenti a hétköznapokból, hogy beszélgettek egy jót, vigyél üdítőt, rágcsálnivalót, jégkrémet, stb.
Segíteni sajnos nem nagyon tudsz másképp, vannak ilyen sírós babák. A húgom is nagyon nehezen indult el bárhova is a babájával, mert nagyon sokat sírt, és húgomnak kellemetlen volt, hogy a pici végig ordít és mindenki őket nézi, mindenkit zavarnak. Az a baba ráadásul tényleg úgy ordított, hogy megszakadt az ember szíve, mintha nyúzták volna, vagy nagyon félt volna valamitől, nem is sírás volt, hanem ordítás. És ezt bármikor, minden előzmény nélkül, volt hogy egy óráig megállás nélkül (aztán 10 perc szünet után kezdte újra). Félelmetes volt, és nem tudjuk, mi volt a baja... az ő babája ezt 6 hónapos korára "kinőtte", azóta mosolygós baba és lehet vele menni mindenhova (most 9 hós). Esetleg te is biztathatod barátnődet, hogy hamarosan elmúlik ez a korszak, már csak kicsit kell átvészelni, stb.
Ha nagyon jó barátnők vagytok és bíztok egymásban, esetleg felajánlhatod, hogy rövidebb időszakokra vigyázol a babájára, amíg ő elmegy ide-oda (bolt, kozmetikus, fodrász, akár egy vacsora vagy mozi a párjával). Ez nagy segítség lehet, mert kimozdulhatna anélkül, hogy a baba sírásával kelljen foglalkoznia.
Nagyon sajnálom a barátnődet, mert sajnos tényleg sok esetben megkeseríti az anyaság első hónapjait a baba folyamatos sírása. Nagyon rossz érzés, amikor üvölt, bömböl a pici, és neked fogalmad sincs, mi lehet a baja, mert már megetetted, pelust cseréltél, lefektetted, ölbe vetted, játszottál vele, énekeltél neki, tologattad kocsiban, dédelgetted, és ő nem reagál egyikre sem és folyamatosan ordít.
Ez nagyon nehéz, de szerencsére tényleg elmúlik egyszer, és az ilyen sírós babák is lehetnek hamarosan kiegyensúlyozott, mosolygós babák, kisgyerekek. :)
Ami szerintem fontos, hogy barátnőd ne a babára haragudjon, ne a babán vezesse le a feszültséget. Ha sír, vegye fel, babusgassa, szeresse, még ha nem is hagyja abba a sírást, a szerető anya közelsége nagyon fontos neki olyankor, főleg ekkora korban.
Ha megteheted, valóban menj át, segíts neki, vagy csak beszélgess ott vele.
Nagyon nehéz egy ilyen többemberes, sírós babával, nekem is nagyon kemény időszak volt az első 6-8 hónap egy 24 órából 20 órát síró babával. Van ilyen sajnos.
Amivel tudod vígasztalni, hogy idővel apránként job lesz. Egy ilyen gyerekből sose lesz egy halk, elmolyolok egyedül a sarokban típusú gyerek, mert a személyiségük is erősebb, több figyelmet követelnek. De tényleg jobb lesz, addig meg túl kell élni ezt az időszakot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!