Hogyan kezeljem, hogy a 2 éves lányom bántja az 1 hónapos kistestvérét?
Szerintem sem véletlen. Azért a gyerekek sokkal többet tudnak mint amennyit kinézünk belőlük. Attól hogy még nem tudja kifejezni rendesen, érzi a féltékenységet a kistesó miatt.
Szerintem kaptál jó tanácsokat, játék babán utánozza le amit te csinálsz a kicsivel, ha van kedve. De ha nincs akkor nem kell erőltetni.
Ő még nagyon kicsi, nem kell hogy gyermekgondozási feladatai legyenek. Játszon, legyen gyerek.
És mindig éreztesd vele hogy szereted és nem hanyagolod a kicsi miatt. Sokan a kis korkülönbség hívei, viszont ez biztos nagy hátránya hogy az első nagyon hamar kiesik anya figyelme alól.
Túl kicsi, a váltás meg nagy. Ne erőltesd. Arra figyelj, hogy legyen időd továbbra is rá, kettesben.
Ő most csak annyit érzékel, hogy itt a kisizé, és a szülők eddig osztatlan figyelme oszlik. Természetes, hogy a maga kis módján ez őt frusztrálja. Mélyebb összefüggéseket nem lát.
Ha nem tetszik neki a helyzet, az is teljesen oké, ne hibáztasd, ne fegyelmezd. Törődj mindkettejükkel együtt, és a naggyal külön is. Érezze, és hallja is minden nap, hogy nagyon, nagyon szereted, ő a te nagyobb okos lányod. És ő a nagy és büszke nővér. Ennyit. Nem kell gondozzon, meg simogasson, meg szeresse a kis izét, aki elveszi tőle az anyukáját. Szándékosan írom így, kettő évesen még csak ennyit lát a dologból, de hamarosan megérti és nem lesz baj.
Légy nyugodt, és legyen rá időd kettesben is. Biztosítsd a szeretetedről, és arról, hogy ezen soha, semmi nem változtat. Kapja meg a támogatást, az önbizalmat, a szeretetburkot továbbra is. Nem lesz baj.
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a választ. Igen, valóban, most már én is jobban átlátom a "nagylányom" nézőpontját is.
Sajnos az éjszakai kelésektől, a sok teendőtől kevesebb a türelmem, mint amennyire szükség volna, de nagyon erőteljesen harcolok az ellen, hogy az indulataim eluralkodjanak rajtam. Most az elmúlt napokban főleg érzem, hogy a lányom már direkt provokál (ledönti a szárítót a frissen kiteregetett ruhákkal, ledobálja, kiköpködi az ételt, dobálózik, ahol ér harap, csíp, ha tudja rúgja a babát) csupa olyan dolgot tesz, amit eddig soha és amiről tudja, hogy nem szabad. Igen a közös programok kelleken. Amikor a pici alszik, sokszor a takarítás helyett inkább babázunk, vagy építőkockázunk, focizunk, de úgy érzem ez is kevés.
Szerencsére jövő héten jön az anyósom (aki egyébként nem Magyarországon él) 2-3 hétre segíteni és akkor sokkal több időt tudok majd szentelni a lányomra.
Nem gondoltam, hogy ez ennyire nehéz lesz, folyamatosan bűntudatom van mind a két gyerek miatt, hogy egyikkel sem tudok annyit törődni, amennyit szeretnék.
Fog javulni ez valaha? Vagy mindig megmarad ez a bűntudat?
Remélem idővel összeszoknak és jó barátnők lesznek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!