Meg fogom bánni, ha nem merem bevállalni a második gyereket?

És mi van, ha később vállalsz gyereket?

Nekem a 2 gyerek között 13 év a különbség. Most megvan teremtve az egzisztencia, türelmesebb vagyok, stb, stb

Nem kell bavállani most ha nem érzed magad készen rá, még van időd. Amikor fiam 2 éves volt eszembe sem juott második gyerek.

(Nem értettem azt soha, hogy aikor 2-3 év van agyrekek között, akkor azt mondják, hogy így hamarabb túl vannak a dolgon)

Aztán olyan 6-7 éves korában sokszor ébredtem úgy reggelenként, hogy a fiamnak nem lesz testvére?

Végül 9 éves korában született a huga, aki szombaton lesz 14 hónapos.

Imádják egymást, nincs féltékenység.

előző

Én is türelmesebb vagyok most 38 évesen, mint voltam 29 éves koromban.

És olyan jó megint egy kicsivel itthon lenni, kicsit nem dolgozni, de mégsem az volt, hogy 4-5 évig folyamatosan otthon.

Erre késznek kell lenni lelkileg és nem azért szülni másodikat, harmadikat mert így szokás, elvárják, túl vagy rajtak, kicsi korkülönbség...

Te életed, nem másra halgass, csak arra te mit szeretnél.

harmadik(negyedik)

Nem értem miért legyen kicsi a korkülönbség, ez valami elvárás manapság?

Amikor fiam 2 éves volt, én is 30 voltam és egyszerűen úgy éreztem, hogy ha most jönne a második egyszerűen nem bírnám.

)Ráadásul a fiam sem az a leültettem, ott marad típus votl kicsinek, de ahogy nőtt, komolyodott)

Majdnem 3 éves korában elmente dolgozni új munkahelyre, lehúztam 6 éves és most megint jó a szünet, de nem bírtam volna otthon lenni még 2-3 évet.

még mindig az első vagyok.

Az elsőt 22évesen szültem a másodikat majdnem 35 évesen. Az első fiú, a második kislány.

A nagyfiú imádja a húgát és a kicsi is ragaszkodik. Amikor hazajön az iskolából, szinte minket észre sem vesz, csak a kishugi létezik. Már most látszik rajta, hogy jó apa lesz.

Együtt nőnek fel? Miért? Csak azért kell a kisgyerek mellé egy másik, hogy eljátszanak és az anyukának legyenek nyugodt percei.?

marhaság.

Én 24 éves vagyok 13 hós a kicsim, nekem is nagy dilemma a második. Nagyon jó gyerekem van, de én mindent túlparázok és sokszor vagyok türelmetlen. Sokan mondják, hogy a másodikkal lazább lenne, de nem tudom.

Az egyik ismerősöm mondta, hogy ameddig egy terhes nő láttán az az első gondolata, hogy "de jó hogy az enyém már 1 éves múlt", addig nem szül. Ha majd irígységet érez majd akkor.

Mint mindennek, ennek is 2 oldala van:

egyrészről ott a kis korkülönbség, ami a gyerekeknek valószínűleg jó, de téged 5-6 évre "leláncol",

másrészről tényleg nagyobb kiadással jár, de az később is úgy lesz, pedig most még a nagy dolgokat sem kell megvenni, később még arra is költeni kell még1x (hacsak nem őrizgeted 5-6 évig a babakocsit, kiságyat stb).

Az hogy kevesebb időd lenne a párodra (meg magadra), pár év múlva is probléma lehet.

Tapasztalat: majdnem 3 év van a fiaim között, nagyon nem akartam a másodikat, aki véletlenül jött, mert már mentem volna vissza dolgozni és nem akartam még 3 év agyleszívást, még több narancsbőrt, puhosabb hasat és még jobban lógó ciciket, de végül a párom meggyőzött, hogy vállaljuk be, meg hát szívem sem lett volna elvetetni... És mennyire örülök, hogy így tettünk! Annyival másabb most, sokkal jobb, azonnal egymásra hangolódtunk a picivel, teljesen más, mint annak idején a "naggyal".

És olyan jó, hogy ő még ilyen picurka, szinte felüdülés vele foglalkozni egy hisztis-akaratos 3 éves után :)))

Viszont az agyam már tényleg szinte használhatatlan, nem tudom hova lettek az agysejtjeim, pedig nem iszom egy korty alkoholt sem :)))) Mi lesz velem 2 év múlva, ha majd vissza kell mennem melózni??? Asszem vmi gyárba megyek majd egy futószalag mellé, ahol nem kell gondolkozni és beszélni :))))