Sokan vagyunk anyukák ennyire kiszolgáltatott helyzetben?

Szia! nem csak ti vagytok ilyen helyzetben (a hitelre gondolok), nekünk is borzasztó nagy adósságunk van, a törlesztés a gyed kétszerese... szóval ilyen szempontból én is rá vagyok utalva a férjemre, de ő ezt soha nem érezteti velem, és szerintem igazságtalan is lenne, hiszen egy család vagyunk, közös kiadásokkal, közös bevételekkel. Most ennyiből kell megélnünk. Én is ugyanúgy dolgozom, csak most otthon (megjegyzem ez sokkal fárasztóbb, mint az irodai munkám :))

A férjem, ha haza jön a munka után, akkor én mindig elmehetek otthonról egy órára, hogy ne hülyüljek meg, övé a fürdetés, hétvégén is abszolút fele-fele még a házimunka is, ha maradt. Szóval nem tartom szép dolognak,hogy egy férj, mossa kezeit,mert ő tartja el a családot... És?? Ez szerintem természetes, ketten akartátok a gyereket. Te most otthon melózol napi 24 órában, így is többet vállalsz mint a férjed, úgy gondolom, csak ezért nem fizet senki. Neveled a közös gyereketeket. Szóval szerintem beszélgess erről vele, mert ez így egyáltalán nem normális.

sok sikert :)

Nem vagyok ebben a helyzetben de teljesen megértelek,mert számtalan családot láttam már,ahol ugyanez volt a szituáció,köztük az enyémet is (mármint nem az új hanem a régi akik csatlakoztak az újba:D)

Lehet azért mert fennmaradt bennem ősanyáink szelleme,lehet azért mert már roh@dtul elegem van ebből a férfiorientált társadalomból és feminista, de én nem tartom igazságosnak,hogy a nők amikor gyermeket vállalnak ilyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek.

Amikor kiderült,hogy babát várok (nem volt tervezett), leültem a párommal és megmondtam neki (ő nagyon akarta én hezitáltam),hogy meg kell ígérnie,hogy ha megszüketik a baba soha se soha nem dörgöli az orrom alá,hogy én otthon vagyok vele és nem dolgozom mert nekem abban a 2 évben az én munkám a gyerekünk nevelése lesz az övé pedig az,hogy előreteremtse a szükséges javakat nekünk.Ez most idétlenül hangzik de szebb megfogalmazásom nincs rá.Az én gyed-em most 80 körü mozog az ő fizetése is.Megbeszéltük,hogy akkor 60-60 ezret az én gyedemből és az ő fizetéséből közös kasszára teszünk és abból a babát neveljük,megvesszük neki amit kell (természetesen ha nem elég, fele-fele arányban belelopunk még a fizetésünkből) és a rezsi költségeket valamint az étkezésünket abból fizetjük, de az a maradék 20-20 ezer a miénk marad külön kasszán és abból mi álljuk a saját kiadásainkat,arra amire szeretnénk.

Soha egyetlen szóval sem mondta,hogy ez így baj, sem azt nem vágta még egyszer sem a fejemhez,hogy én csak otthon ülök.Én egész nap a babával vagyok,ellátom a háztartást és főzök nekünk, ő pedig dolgozik és a kerti munkákat oldja meg.

Ne hagyjátok magatokat,ha van hiteletek akkor sem,mert az ilyen férj előbb utóbb nemcsak a kiadásokat fogja felróni,hanem azt is ha "csak" otthon vagytok, ha csak a háztartást látjátok el és minden egyéb amit a gyerekvállalással magara vettél.

Egy férfi nem úgy éli meg ezt a helyzetet mint mi(helyesbítek van aki nem így éli meg), nekik ez a tevékenység nem egyelő a munkával hanem csak plusz tevékenység.

Álljatok ki magatokért mert ez később vitákat fog szülni és az sem nektek,sem a gyereknek nem lesz jó.

Ma 10:42!

Nagyon jól megfogalmaztad a problematikát. És ezt mi nők, nem azért mondjuk mert "Hű, én összezuhanok az anyaság terhe alatt, micsoda nagy mártír vagyok" stb. hanem mert hajlamosak a férfiak legyinteni, hogy "csak" gyereket nevelünk. De attól még nők is vagyunk, attól még szeretnénk egy kicsit élni, egy kicsit levegőhöz is jutni...

Nálunk fordított a helyzet. A párom sokáig munkanélküli volt, minimális munkanélküli járadékkal, és amit én a babával kaptam pénzt, az szó szerint semmire nem volt elég. Én voltam az, aki noszogattam a páromat, hogy menjen, járjon tanfolyamra, vállaljon el bármit, csak ne kerüljünk teljesen a padlóra. Bizony, időnként már a férfi-egóján is tapostam, mert sajnos ő az a fajta ember, aki úgy gondolkodik, hogy "úgyis minden megoldódik magától".

Mostanra szerencsére elhelyezkedett, és egy jó tanfolyamra jár, ami után versenyképes szakmája lesz. De azt hiszem, sosem jutottunk volna el idáig, ha nem noszogatom. Ráadásul nálunk a saját kisfiunk mellett még a párom előző házasságából származó lánya után is küldeni kell a gyerektartást...

Én azt sem hagyom, hogy teljesen csak a munkával foglalkozzon. Hiszen a gyermekünk közös vállalás volt, és egy gyerkőc mellett nincsen szabadnap, de sokszor még szabad óra is alig... Persze amikor este ér haza, akkor nem nyaggatom, de hétvégenként ő is ugyanúgy kiviszi sétálni, motorozni a fiúcskát, mint én, és a fürdetésben is segít. Ha nem így lenne, bajban lennék a takarítással, mert a fiam mindenben "segíteni akar", aminek általában az a vége, hogy takarítás végére nagyobb a kupi, mint mielőtt nekiálltunk volna...

Én úgy gondolom, hogy legfeljebb akkor jogos, hogy egy pasi teljesen kivonja magát az otthoni teendők alól, ha annyit keres, amiből futja egy bejárónő fenntartására is. Attól még, hogy mi most nem keresünk sokat, de olyan állandó munkát végzünk, ami megfizethetetlen. A párunk gyerekét neveljük, az ő otthonát tartjuk rendben. Neki főzzük a meleg ételt, neki biztosítjuk a családi hátteret. Minden okunk megvan rá, hogy ne engedjük, hogy "én vagyok a kenyérkereső" felkiáltással ledorongoljanak bennünket. Ha más nem, hivatkozni lehet arra is, mennyit keres egy babysitter... És ha akkor előjön a pasi azzal, hogy "dehát a saját gyerekedet neveled, nem másét", akkor nyugodtan el lehet neki magyarázni, hogy az a gyerek ugyanúgy az övé is, és ha nem képes megbecsülni a munkádat, akkor akár egyetlen hétvégi napon próbálja ki, milyen az, amikor reggeltől-estig nulla segítség mellett vigyáz a gyerekre de úgy, hogy mellette még a lakást is rendben tartja, meg ebédet is főz...

Ugyanez a szitu.De a mi kapcsolatunk rá is ment erre:(

Baba előtt jól keresetem tök független voltam anyagilag.Baba megszületése után anyagilag elég nehéz volt.Szerencsére mondjuk nekem csak egy kocsihitelem van, amit egy darabig fizetgettem, aztán már csak a ház rezsijének a felére volt elég a pénzem, igy a páromra természetesen több hárult.Amit egy idő után szóvá is tett, elkellett számolnom minden egyes forintal, sőt még a kocsimat is majdnem el kellett adnom emiatt/Bár hozzáteszem a párom sem keres rosszul/.Szóval az elválásunk 90%a ennek az anyagi ellentétnek köszönhető.Azóta ő hazaköltözött anyukához és spórolgatja a pénzecskéjét.Én meg.... ááh ezt hagyjuk.

De én is feltettem a kérdést: vajon másnál ez hogy működik?És akinél esetleg több hitel is van?És mégis ez semmi rosszat nem okoz a kapcsolatukban, ők hogy csinálják?

Ja azt hozzáteszem hogy mikor már kezdődtek az elszámolási gondok, ill. hogy eltartottnak éreztem magam, akkor felajánlottam hogy visszamegyek dolgozni.De azt a választ kaptam hogy szó sem lehet róla, és milyen anya vagyok hogy 1 évesen beadnám a gyerekem a bölcsibe.

Jó nem tettem.Bár arra kiváncsi lettem volna ha visszamentem volna dolgozni és lett volna keresetem akkor is szétmentünk volna e ?

Viszont most szeptemberben megyek vissza dolgozni.

Szomorúan olvasom egyesek helyzetét! Ez a viselkedés nem szép egy apától, férjtől sem!

Nekem jön számlára a fizetésem(Most a GYED), így onnan megy a hitel!

Soha nem kérdezi meg a férjem mit vettem a pénzből, amit ő keresett. Már alig várom hogy menjek dolgozni, akkor az egész családnak jobb lesz anyagilag. Nagyon szeretem a férjem és becsülöm a munkáját, de ő is az enyémet!