Azokat kérdezném, akik úgy döntöttek, hogy egy gyermekük legyen: nem bántátok meg a döntéseteket?

Nekünk egy 4,5 éves fiunk van, nem vállalunk többet. Nekünk így tökéletes az életünk, a fiunk sem akar testvért.

En 9 evet vartam a lanyomra.Mindig is szerettem a gyerekeket.A terhesseg turhetoen ment a szules mar nem annyira.Nagyon megviselt lelkileg es mondtam hogy nekem nem kell gyerek soha tobbe en biztos nem szulok!!Teltek az evek es lattam a lanyomon hogy hianyzik neki egy teso,es mondta is mindig hogy en vagyok az egyetlen az osztalyban akinek nincs tesoja.A parom negyon szeretett volna fiut.Igy tavaj osszel elhataroztam hogy csak miadtuk megprobalom pedig rettegtem a szulestol!De gondoltam hatha mas lesz.Ossze is jott a kisteso.Valahogy nem is foglalkoztam vele.Teltek a hetek a lanyom teljesen lekotott!Aztan inditottak a szulest a 39 heten.Nagyon nem volt konnyu.Nem kaptam semmilyen fajdalom csillapitast!De hogy mar itt van semmi penzert nem adnam!!!!!!Olyan jo babazni ujra meg akkor is ha alig alszom.....A mosolya minden sebet begyogyit!!!!En orulok hogy ravettem magam a dologra ujra!