Tettél már valami olyat, akaratlanul is, ami után valami baja lett a babádnak?

Végigbőgtem a történeteket...

Az én lányom az etetőszékből esett ki, mert 2 percre nem kötöttem be. Az én hibám, és máig nagyon fáj!! Bennem is megvan az a két pillanat, amikor látom, hogy kifordul oldalra, majd kidől és ne bírom már elkapni, pedig két lépésre voltam. Csak a szája dagadt föl, olyan szája volt, mint Kelemen Annának, de másnapra elmúlt. Pár percig sírt, csak, de megtanultam!

Volt még egy másik csúnya esése, amikor betakarózott a be nem kapcsolt kicsi villanyradiátorral a fürdőszobában. Mindent befedtünk szőnyeggel. de a fürdőben a kagyló alatt nincs, olyan két tenyérnyi nagyságban... na, oda érkezett a feje hanyatt és rá a radiátor, úgyhogy elöl is maradt nyom, és hátul is -de ezek is gyorsan elmúltak. Én vacsorát készítettem, apa borotválkozott, azt hittem, nézi a gyerkőcöt, ő meg azt, hogy én... azóta mindig kérdezem, látod? Itt játszik nálam, ne keresd...

Mar fel, hogy mi lesz ha aktivizalja magat a lanykam es el kezd maszni/menni.

Egy orokmozgo ,mazsola.Mindig jar keze laba.

Olyan torteneteket irtatok le ami velunk is megeshet.

En nagyon lelkis vagyok (en irtam a bolcsohalaltol valo felelmet).Mar akkor buntudatom van, ha eves kozben felrenyel, mert miert nem figyeltem jobban.

Igyekszem minden bajt elkerulni, de lehet ez lesz a baj.

Tulsagos el fogok merulni a reszletekben es a lenyeget nem fogom latni....a valodi veszelyt.

Remelem ossze szedem magam lelkileg es agyilag.

Szerintem nem kovettetek el hibat.

Ezek veletlenek.Azok meg mindig vannak!!

Remelem en is ilyen jo anya leszek mint Ti es velunk sem tortenik semmi nagyobb baj.

Jo babazast mindenkinek.

10 hetes csoda anyukaja

Én is megkönnyeztem pár történetet. Bár a babám még csak pár hónapos, de előre félek mi lesz majd, mert az ember mindig nem teljesíthet 100%-on.

Amikor én 3-4 éves lehettem, a bátyám akkor volt 8. A kapunk előtt volt két oszlop, közötte lánc, amin a tesóm mindig hintázott. Gondoltam, én is kipróbálom. Persze az első lendítésnél hátra estem, és a fejem a betonra zuhant. Anyu éppen a konyhában mosogatott, oda hallotta, azt mondta, azt hitte, szétloccsant a fejem és vége. Szerencsére nem lett bajom, a jóisten vigyázott rám!

úristen

tényleg ahogy sokan mondják,hogy ezek velünk is megeshetnek akár melyik pillanatban.Csak 1másodperc figyelmetlenség,és megvan a baj.Igaz az én fiam még 8,5hós,és nem történt még igazán nagyobb baj vele,minden másodpercét figyelem,de mégis nagyon féltem.1x történt meg,pár napja,hogy 1pillanatra megbámultam a tvt,ő fél méterre volt tőlem,és leesett az ágyról (parkettára)szerencsére pont ott volt 1zacskó pelenka és nem esett arról lejjebb.Azóta nagyon figyelem mégjobban,és iszonyatosa, félek még a mai napig a bölcsőhaláltól is,meg most beteg is,és nehezen veszi a levegőt,így éjjel jobban figyelem,pedig velünk alszik egy ágyba.Amikor kisebb volt,mindig a hasamon aludt,mert így tudtam ohgy biztonságban van,és így tudtam aludni én is.De már nagy fiú,és nem alszik el úgy:(

mi a jóindulat és a természetes táplálás áldozatai lettünk, azóta is meghűl bennem a vér. Szóval megszületett a picim, harmadnapra beindult a tej is. Éreztem én, hogy nincs bedurranva a mellem, dehát gyermekorvos, csecsemősnővér, bárki megnyomta, ömlött belőle a tej, azt mondták, hagyjam a hozzátáplálást a csudába, szoptassak, ahányszor csak kéri. Gondoltam én, hogy ez biztosan így jó, a picúr 4-5 órát aludt tőle. Mikor hazahoztuk, az ő orvosa is azt mondta, próbáljam szoptatni. Kb. 1,5 hetesen átaludta az éjszakát. A gond ott kezdődött, hogy továbbra sem durrant be a mellem, így próbaszopást végeztünk, és kiderült, hogy evésenként 20 (!) milit tudott csak szopni. Ezt naponta 4 alkalommal! Mondanom sem kell, fogyott a drága, és aludt egész nap. Elkezdtük a hozzátáplálást. Utólag derült ki, hogy a kevés tej miatt leesett a vércukorszintje, attól lett aluszékonyabb! Ha belegondolok, hogy akár talán kómába is eshetett volna a fránya természetes táplálás miatt, most is a sírás kerülget. Hozzátáplálással evett alkalmanként 40-60 milit, persze utána ő is gyakrabban kérte. Sokáig utána nem aludt át még egy éjszakát, éjszaka is követelte a tápit. Azért ég és föld a különbség! Szóval gyakran a jószándék is komoly gondokat okozhat. A következő gyermeknél már biztosan nem esek ebbe a hibába.

(A)

Nálunk két baleset volt, ebből 2 velem történt, egy a húgommal. Egy éves lehettem, amikor anyukám vasalt, én meg mellette lebzseltem. Akkor még nem voltakolyan vasalók, mint most, és anyum úgy nézte meg, hogy mennyire meleg, hogy megnyálazta egy ujját, és hozzáérintette a vasaló talpához. Mikor egy pillanatra nem figyelt, és rányomtam az egész tenyerem. A mai napig megvan a nyoma.

4 évesen, hempergőztem a szüleim franciaágyán, és jól legurultam róla, egyenesen az öntöttvas radiátor alá. Jól el is tört a kulcscsontom. De mivel nem voltam egy bőgös gyerek, nem nyafogtam sokat, ezért nem vittek orvoshoz. Egy héttel később már nem tudtam megemelni a karom, ezért elvittek egy röntgenre, ahol kiderült, hogy már össze is forrt, persze rosszul. El kellett törni újra...

6 éves voltam, mikor született a húgom, én meg tisztába akartam tenni. De annyira kapálózott, hogy megpróbáltam valahogy lefogni, és véletlenül kirántottam a karját. A doki visszatette neki, de utána alig mertem hozzányúlni a húgomhoz.

Most 40 hetes pocis vagyok, és rettegek, hogy nehogy valami történjen a babámmal...