Tettél már valami olyat, akaratlanul is, ami után valami baja lett a babádnak?

Nekünk sajnos 2 ilyen sztorink is van, illetve 2 viccesebb is.

Az egyiknél olyan 8-9 hónapos lehetett, mellettem bohóckodott az ágyon, már nagyom mászott. Én épp a híradón bambultam, amikor mint a béka leugrott az ágyról, fejreállt.Nagyon beverte a nóziáját, 2szer akkora lett és vérzett is neki.Szerencsére nem tört el vagy ilyesmi, de mind a ketten nagyon sírtunk az ijedségtől.

A másikat véletlenül a nagymama csinálta, 12 hónapos volt a lányom, pont karácsonykor történt. Kelt fel a lányom, és akkor még a kiságy felett srégan volt egy polc.Persze apa és én mindig óvatosan vettük ki a babánk, de a mama ehhez nem volt hozzászokva.Ahogy vette ki durr, beütötte a kislány fejét.Óriási sírás lett, lila pukli, szegény mama is nagyon sírt. A pici már rég jól volt, szegény anyukámat kellett vígasztalni, még a lány is megsimogatta, mintha jelezte volna, hogy "nincs baj mama".

Utána le is szereltem mérgembe a polcokat.

A 2 viccesebb baleset végülis nem volt olyan fájdalmas, de jópofa.

A lányom szobájában a kiságy és a heverő párhuzamosan van, köztük kb 70cm távolság. A lányom a játék hevében, mint gyalogkakukk futott be, és nem jól vette be a kanyart, és nekiment fejjel úgy a kiságynak, hogy visszapattant.Kisnyafi volt, fogta a fejét, aztán vigyorgott a saját butaságán, és mi is, mert szegénynek biztos nem esett jól, de azért vicces volt, ahogy -mint a mesékben-visszapattant:)

A másik vicces, hogy hagyományos karfás fotelünk van(retro).Lányom egyszer a karfa alatt akart kimászni, hassal felfelé, de beszorult. Nyöszörgött, erőlködött, mondtam neki, hogy segítek, erre lefeküdt, abbahagyta a nyafit, vigyorgott, elkezdte lógatni a lábát és énekelt, amit előtte sose! Utána már ki se akart mászni:)

Jajj szegénykéim,nagyon rossz lehetett:(

Nálunk még nem volt ilyen hálistennek,mert még nincs baba de ha lesz igyekszem elkerülni majd az ilyen eseteket.

A közvetlen környezetemben és jómagamon viszont tapasztaltam a baleset szót és érzést.

Le kell szögeznem,nagyapám egy balfék volt,nem akartam csúnyább szót mondani, fogalmazzunk úgy,hogy elmebeteg akit csak szívből utálni lehetett.Nem nagyon szeretett engem, hogy a gyerekzsivaly idegesítette-e,vagy más nemtudom, de sokszor előfordult,hogy szándékosan kárt tett bennem.Egyik ilyen esetnél lehettem olyan 3 éves,lehet kevesebb vagy picit több.Imádtam hintázni és mivel együtt éltünk a nagyszülőkkel, mamám imádott hintáztatni.Amíg ő főzött én hintáztam,az ablak mellett volt a hinta kilátott,nem lehetett volna baj.Csakhogy nagyapám úgy gondolta,hogy kijön és lök rajtam 1-2őt.Úgy meglendített,hogy hiába kapaszkodtam és hiába volt lánc, fejjel előre kiestem.Szerencse,hogy nem beton volt alattam hanem föld.Máig látom magam előtt,ahogy zuhanok ki,az a barom meg nem odakapott hanem csak állt mint egy...értitek mire gondolok.

Ezután persze kapott mamától és az én drága szüleimtől is,nem is kevesett,de az utálata ha jól sejtem ettől inkább csak nőtt.Mert nem egyszer fordult ezután elő,hogy a kisjárdán ami a kúthoz vezetett,egyszerűen felrúgott.Ne úgy képzeljétek el,hogy odajön és véletlenül meglök,hanem szánt szándékkal akkorát öklelt belém,hogy felestem.Szerencsére térdhorzsolással megúsztam.Egybként ezután már nem tett ilyeneket, már csak kamaszkoromban bántott az meg már nem ide tartozik.

A másik eset szintén én.Apukám németországban dolgozott és még nem volt benti telefonunk,így az út másik oldalán lévő fülkéből hívtuk őt.4 éves voltam körülbelül,imádtam aput hívni mert vicces is volt,hogy mindig egy németül beszélő bácsi veszi fel és mi értetlenkedünk vele:)Ez már este felé volt,épp nemégett a lámpa sem sehol,vak sötét volt szó szerint.Okos voltam én mert szétnéztem már akkor,anyu meg gondolta,hogy hadd rohanjon át az úton,hiszen nem jön semmi most mi az a 4 méter:)Átrohantam és egyszer anyu egy nagy csattanást hall.Azt mondta utóbb,hogy megállt a szíve is egy pillanatra,mert én az ő hü.lyegyereke a nagy rohanásban és sötétben és esztelenségben, úgy átrohantam,hogy beleestem a szomszéd árokba XD De olyan szintem:DErre is emlékszem egyébként,rzem máig ahogy rohanok és egyszer csak eltűnök:)Anya azthitte eltört a lábam, de semmi bajom nem lett egy kis ficamon kívül:)

A harmadik történet unokahugomról szól.Kicsi volt még 4 vagy 5 éves és az anyukája biciklivel vitte oviba és vissza.Tudni kell,hogy akkor kertvárosban nem volt ismert a gyerekülés fogalma, hát a csomagtartón párnára ültettek és jól tett szét a lábad módszerrel vittek.Neni is így tett,mondta neki útközben is,hogy tegye szét a lábát,mert bekapja a kerék.Hát ő cseszett erre, odatette a lábát,ami bekapta és megállni sem volt idő,mert borultak mind a ketten.Nem lett amúgy semmi bajuk, hugom lábát bekapta tényleg a bicikli de nem is tudom már,talán ficam lett csak,nem emlékszem,kicsi voltam,csak arra,hogy borogatják neki és jön a doki injekciót adni(de akkor nemhiszem,hogy csak ficam lett volna,fene tudja).Nene egy álló hétig sírt és ezután inkább gyalog jártak.

A következő történet szintén róla szól,nem baleset következménye volt de leírom mert mindkettőnk benne van.Történt ugyanis,hogy neniék fia,aki egy évvel volt kisebb mint én,halva született,így a hugom óvták a széltől is.Több volt már mint egy éves,épp elkezdett járni és egyszer csak megbetegedett.4 éves sem voltam, nemtudtam,hogy mi az(most sem,bár ha jól tippelek ez a gyermekbénulás).Lebénult a kincsem,de nem is 1-2 napra,nagyon sokáig így volt.Sírt mindenki,iszonyatos volt,főleg az első baba halála után.Egyszer elmentünk hozzájuk és játszottam vele,gurítottam neki a labdát,ő pedig vissza.Ezt a játékot nagyon szerette.Nem volt szabad neki messzire,vagy nem pont hozzá,mert nemtudott érte menni,egyszer csak azonban nagyot lökhettem,mert a labda messzire gurult.Anya és neni ott ültek,figyeltek minket, a kishugom pedig felállt és a labda után ment,de,hogy hogy azt senki nem tudja, csak felkapták a kicsit és együtt örültek.Isteni csoda volt az biztos.

nálunk csak ilyen motoros esések, meg hasonlók voltak, de hiába figyeljük őket állandóan - hihetetlen, hogy milyen pillanat alatt megtörténhet a baj, és még nekem is, ilyen kis balesetek miatt is lelkifurim van a gyerek miatt, de még akkor is, amikor porszívózom az orrát...

:-(

Sziasztok.

Ez nem igazan baleset, de majdnem az lett.

A kics lanyom kb 1.5-2 hetes lehetett amikor meg total nem mertem elaludni, "mert biztos meghal bolcsohalalban" felemem volt.

Ejjel ultem az agyon es hallgattam, hogy vesz levegot.A legzesfigyelo ott csipogott a fejemnel, es a lanyom tolem kb 20 cm-re volt.Teljesen oda huztam az agyat az enyemhez.

Csak ugy mertem aludni max 1-2 orat ha a mellkasomon aludt.Igy 1-2 het alatt ugy kifaradtam, hogy egyik ejszakai etetesnel elejtettem.

Szerencsere gyorsan felebredtem teljesen es elkaptam.

De halalra remultem.

Azota is hasznaljuk a legzesfigyelot es az agya, az enyem mellett van.Meg nem nyugodtam meg teljesen a bolcsohalal miatt de mar megvarom, hogy felebredjek teljesen mielott felveszem.

10 hetes csoda anyukaja

Kisfiam 13-14 hónapos lehetett, amikor anyóséknál be akart menni az ajtón. Csakhogy ez egy üvegajtó, amit a mama előtte suvickolt tisztára, és az én drágám azt hitte, ohgy nyitva van. Mire odakaptunk az apjával már visszavágta az ajtó és akkora hátast dobott, hogy azt hittem nem kel fel többet. Nagyon sírt, de az ijedtségen kívül csak egy nagy lila folt lett a homlokán és több kisebb horzsolás a hátán és a lábán.

Másik eset a héten történt. Most 1,5 éves, és este ha apa itthon van mindig bebújik mellé fürdés után. Most is futott be a mi szobánkba, de nem volt bent senki és koromsötét volt. Nem tudom mi történt, csak egy nagy puffanást hallottam és a fiam éktelen sírását. Mikor berohantam és felkapcsoltam a villanyt az ágy mellett a földön feküdt. Szerintem fel akart mászni, de a sötét miatt ez nem sikerült, és estében beverte a fejét az éjjeliszekrénybe. Az arcán van egy kisebb lila folt, a homlokán pedig egy nagyobb horzsolás.