Koraszülött babák anyukái Ti is éreztek/éreztetek így vagy csak én vagyok nagyon hülye?
Van egy tündéri kisfiam lassan 5 hónapos, 33. hétre született korababa.Az eszemmel fel tudom fogni, hogy neki nem kell még tudnia sok dolgot amit a többi normál időre született babának, (a korrigált korát kell nézni) mégis sokat sírok és fáj hogy le van maradva pl. a mozgásfejlődésben.Barátnőm időre szülte babáját, fiatalabb majdnem másfél hónappal mint az én kincsem, mégis több mindent tud.Nem irigykedek vagy ilyesmi, csak mérhetetlen szomorúságot érzek, akarva akaratlanul is összehasonlítgatom a többi babával a sajátomat.
Hogyan tudnék ezen túllendülni?Hogyan értessem meg sajátmagammal, hogy minden rendben van és ne örlődjek ilyen butaságokon, mindent meg fog tanulni, csak türelem kell?
Remélem tudtok belém egy kis lelket önteni.
Köszönöm
Most ezt ugye nem mondod komolyan? Nem akarlak letámadni, de valakinek fel kell ráznia!
Leírtad, hogy türelemmel képes lesz behozni az összes lemaradást, nem? Hát akkor gondolj erre! Mit szóljon egy olyan anya, amelyik lehet akármilyen türelmes semmit sem ér el vele, mert például a gyereke beteg? Ne azt nézd, hogy a másiknak mi van, hanem azt ami neked van! Örülj neki, és ne azon agyalj, milyen lehetne!
A kisfiad NEM 5 hónapos. Hanem KORRIGÁLT 3 HÓNAPOS. Ezt verd a fejedbe és ha kérdezik mennyi idős, válaszold ezt. (És sza.rd le hogy az emberek többsége nem tudja ez mit jelent.) Neki annyit kell "tudnia" mint egy átlagos háromhónaposnak.
Ne haragudj hogy ezt írom, de ha ez neked ekkora lelki problémát okoz akkor kérj szaksegítséget mert szerintem ez már a szülés utáni depresszió határait súrolja.
Üdv,
28 hétre született, most 2 éves makkegészséges fiúk anyukája
2es vagyok! Azt kell mondjam, hogy 4esnek igaza van!!! Ez amolyan felesleges panaszkodás. A tipikus de másnak ilyen jó, meg olyan könnyű, nekem meg nem... Egy anyának úgy kell szeretnie a gyerekét, ahogy van. Nem is értem, hogy ha ránézel, hogyan tudsz még úgy gondolkodni, hogy hát igen, sajnos az enyém ezt se tud még, meg azt se tud...
Akár hiszed akár nem, a gyerek érzi és érezni fogja (hamarabb, mint gondolnád), ha csalódásként, kudarcként tekintesz rá, mert bezzeg az a másik gyerek....
Szedd össze magad és támogasd! Ha ez nem megy, az anyaság sem fog menni.
4-es vagyok. A kisfiad nem indul hátránnyal az életben. Tudtad hogy a koraszülött babák későbbi életükben is nagy küzdők lesznek, kitartó egyéniségek? :) Komolyan.
Azt továbbra is tartom hogy szaksegítségre lenne szükséged. Sajnos a PIC-eken nem megoldott a szülők pszichés támogatása, de ha rákérdezel biztosan tudnak ajánlani a témában jártas terapeutát. Hol született a kisfiad?
Ugyanaz vagyok...ha te terhesség alatt nem ártottál annak a gyereknek, akkor felesleges az önvádaskodás. Most már itt van a gyereked, ráadásul nem is egy 2. trimeszterben megszületett gyerek, hanem azért közelebb a végéhez. Örülj neki, hogy megszülethetett. Hogy itt van veled és nem vesztetted el. Valószínűleg nem is lesz maradandó hátránya a dologból, feltéve, hogy hajlandó vagy tenni érte és utánajársz minden fejlesztésnek, támogatod stb...
Ha magadat hibáztatod, azzal a gyerek nem lesz előrébb, viszont a sajnálattal hátrébb lesz. Anyaként azt mondom kerekedj felül ezen a dolgon a gyereked érdekében. Azért írtam, hogy ha ez nem fog menni akkor az anyaság sem, mert a java küzdelem, feladat még csak ezután jön...majd oviban, iskolában stb....
33. het egytalan nem nagyon korai, 23-24. het, na az a korai!
Tesom 34 hetre szuletett 33 eve es semmi baja, pedig akkor meg nem tartott itt a tudomany.
Orulj, hogy el, es egeszseges!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!