Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » Más gyermekével is megesett,...

Más gyermekével is megesett, hogy azért késett meg a mozgásfejlődése, mert félt?

Figyelt kérdés
Sztori röviden: kislányommal 9 hónapos kora óta gyógytornára járunk, mert sokmindent nem csinált, amit elvileg a korához képest kellett volna. Most 14 hónapos, minden mozgásformán szépen túl vagyunk, már csak a stabil járás hiányzik, de kínszenvedés minden új dolog, az volt a kúszás, mászás, felállás, lépegetés stb. megtanulása is. Fejlődésneurológiai szempontból minden rendben van/volt vele (több vizsgálaton is voltunk), nem hypotón, az izmai erősek, fizikailag képes lenne, és lett volna a megfelelő időben adott mozgásformákra, de minden számára új dolog megtanulása egy kínszenvedés volt (kétségbeesett sírás sokáig), amíg egyszercsak rá nem jött, hogy megy az neki (egyedül nem kezdett el kúszni/mászni/felállni/lépegetni). 7 hónapos koráig minden rendben lévőnek tűnt, forgolódás, ülés stb. megvolt időben, csak utána akadtunk le. A gyógytornászunk szerint azon kívül, hogy rettenetesen fél minden új mozgásforma egyedül végzésétől, más baja nincs. De Ő sem tudja, mi lehet ennek az oka, és minden alkalommal, ha valami új dologba kezdünk bele, azt eszeveszett sírás/remegés kíséri. Tapasztalt más is ilyet? Valakinek ötlete, hogy hogyan segítsek kislányomnak ezt legyűrni?
2010. ápr. 21. 14:07
 1/7 anonim ***** válasza:
Sok biztatással, dicsérettel! Angyalom:) fiam sem ment csak 17 hósan, akkor viszont teljes biztonsággal, semmi fejreesés, ilyesmi. Megvárta, mig tuti biztos magában. A gyógytorna fusztrálja. Minek ,ha nem beteg fizikailag? Szerintem sietteted...ezt gondold végig. Most mi baja lesz, ha szép nyugodtan 18 hóig elindul saját magától?? Csak mert az átlag egyévesen jár (ezt kötve hiszem egyébként), a te kicsinyed nem fog. Teljes fusztráció neki ez a torna, azért remeg. Kérj tanàcsot, feladatot a tornásztól és csináld vele te otthon, sokkal jobb lenne neki.
2010. ápr. 21. 15:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/7 A kérdező kommentje:
Tudom, ezt Én is gondoltam, hogy talán nem kéne a torna, mert erőltetés, és azért utálja. Csak olyan rossz az is, hogy folyton azzal traktálnak (szakemberek), hogy már rég járnia kéne, anno, hogy már rég másznia kéne stb. Érdekes, hogy miután már megy neki egy mozgásféle, azt a tornán is élvezi. És nem vagyok biztos benne, hogy otthon ugyanúgy haladtunk volna egyedül. Vagy nem tudom. A gyógytornászunk azt mondta egyébként, hogy sokszor már nem kell mennünk, "elenged" minket, mert Ő sem látja már értelmét a dolognak. Csak tudnám, miért fél édesem annyira mindentől.... otthon is, ha próbálkozom vele, pl. odacsalogatni magamhoz, ha nem segítek, csak sír, egyedül nem csinálja a dolgokat, nem mer kapaszkodás nélkül még egy lépést sem tenni. Ez is fura, mert a hétvégén előfordult, hogy csak picit támasztottam a hóna alatt, aztán elengedtem, nem vette észre, és vagy 5 métert ment egyedül, akkor észrevette, hogy nem fogom, azonnal seggre huppant, és kétségbeesetten sírni kezdett.
2010. ápr. 21. 15:16
 3/7 anonim ***** válasza:
Szia megint:) vagyis tud menni, csak nem kész rá. Hagyd egy jó pár napig. Ne csalogatsd, ne jártatsd, igy talán elfelejti a kényszerű érzést. Fog ő járni egyedül, fizikailag képes, de az esze azt mondja, állj! Ő tudja, miért! Nagyon okosak ám! Szerintem hosszú távon fusztrált lehet a siettetéstől, hisz nagy lépés a kis életnek az első önálló lépés:) próbálj egy hetet torna nélkül, meg fog nyugodni.
2010. ápr. 21. 17:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/7 A kérdező kommentje:
Megfogadom a tanácsod, megpróbálom, köszönöm. :-)
2010. ápr. 21. 21:41
 5/7 anonim ***** válasza:
Szia ismét:) egy hét mulva megírod ide, van e pozitív változás a manónál? Egyszerűen érdekel:)
2010. ápr. 21. 22:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/7 A kérdező kommentje:
OK, rendben. :-)
2010. ápr. 21. 23:00
 7/7 A kérdező kommentje:
Hello. Kihagytuk kislányommal 3 alkalmat is a tornán, még jól is jött ki, mert a gyógytornászunk lebetegedett, szóval ez volt a kihagyás oka inkább. Nem tudom, hogy ezen múlt-e, vagy amúgy is ez lenne, de most már ott tartunk, hogy kislányomnak már nem kell mindkét kezem, csak az egyik, a sétálgatáshoz. Mindehol feláll, kapaszkodva bejárja a lakást egyedül, és már az is óriási haladás nekem, hogy nem akarja fogni mindkét kezem. Talán pár nap/hét, és elengedi azt az 1 kezem is. :-) Szóval, napról napra bátrabban közlekedik.
2010. máj. 3. 09:08

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!