Másnak se marad el az 1 év körüli babája egyedül?

Az egyedül alatt azt értem, hogy nem ölben.

Bevallom, totál kikészültem. Állandóan kézben van, vagy szeretne lenni. Nem elég ha lát, hiába mondókázok, énekelek pl mosogatás közben, csak az felel meg neki, ha 100%-ban rá figyelek.

Állandóan szalad a lakás. Főzni nem tudok, hál'Istennek a férjem tud és szeret főzni, de minden mást éjszaka csinálok miután a kicsi elaludt.

Nem tudom hol rontottam el. Egyáltalán nem vagyok a sírni hagyás híve, de talán pici korban ezt kellett volna tennem, most már késő.

Ha nem veszem fel, annyira begurul, hogy pofozza magát, tépi a kis haját, nekem meg megszakad a szívem.

Csatos hordozóban szeret lenni, azzal járunk ki(kocsiban sem marad meg, mutogat, hogy vegyem fel), de 10 kg, én meg 47, nem valami kényelmes már így, fáj minden porcikám tőle, hogy a nap 14-15 órájából, amit ébren van, kb a felében viszem fel-alá.

Mindig olvasom, hogy ó, majd kinövi...de mikor? Addigra szerintem tönkremegyek.

Nagyival, férjemmel nem marad el, ha engem nem lát, így mindenhova jön velem. Fodrászhoz se jutok el 1 éve. Mikor fog ez változni? Mit tegyek, ha már egyszerűen nem bírom el fizikailag a súlyát napjában több órát? Hagyjam sírni? 1-2x próbáltam, de nem hagyja abba, sőt, annyira sír, hogy aztán már ki sem lehet engesztelni, egész nap morcos marad.