Másnak se marad el az 1 év körüli babája egyedül?

teljesen egyetértek az első válaszolóval. az enyém nagyon jól el van egyedül is, nem ölben is, sőt akkor is ha épp főzök vagy befőttet teszek el, mert ehhez lett szoktatva. sírni sosem hagytam. viszont minden nap volt fixen több blokk, amikor egyedül kellett játszania, és nem vettem fel akkor sem ha nyüszögött (ha sírt akkor igen) de nem került sor sírásra mert érdekesebbnél érdekesebb dolgokat adtam a kezébe, hagytam rámolni stb. hogy megtanulja egyedül szórakoztatni magát. sokan rontják el ott, hogy amint kicsit sírósabb babával állnak szemben, felkapkodják, vagy magukra kötözik. ez a teljes önállóság hiányához vezet, ráadásul lemaradást okozhat, mert az önálló játék nagyon fontos az agy és a kreativitás fejlődése szempontjából.

hogy most már mit csinálj, ha így alakult, arra az első adta meg a választ. légy következetes és kitartó, bármilyen nehéz is.

mert az mennyivel normálisabb, hogy berakod az ágyba sírni ha dolgod van és majd belealszik, valóban, mint ha valaki kezdetektől trenírozza a gyereket egyedüllétre....az én lányom 1 évesen már 1 órát is el volt egyedül, nem 15 percet, és nem azért mert lesz..am mit csinál, hanem mert láttam hogy elmerül a játékban, és mivel szakember mondta hogy az idejük felében egyedül kellene játszaniuk fejlődés szempontjából, ezért nem zavartam őt meg.

az tény és való, meg kell őket erre tanítani, egyedül játszani..nem csak lerakni elé egy puzzlét hogy itt van rakd ki (egy évesen..) hanem mutogatni mire jó, mi a lényege, ugyanígy szerepjátékozásra tanítani bábokkal stb. hogy megtanulja magát lefoglalni.

Olyan jó, hogy itt mindenkinek a gyereke szuper, eljátszik egyedül, mert a még szuperebb szülő erre ügyesen megtanította... Igen, ha elmélyül egyedül is a játékban, akkor hagyni kell, de ez a "trenírozom, hogy olyan legyen, amilyennek akarom", na ezzel nem értek egyet. Azt felejtik el sokan, hogy a gyerekeknek van egy veleszületett temperamentuma, érzékenysége, ami egyik gyereknél működik, az a másiknál nem.

Kérdező! A babádnál most tetőzik a szeparációs szorongás, ezért igényel Téged ennyire, nem hinném, hogy elrontottál bármit is... Nálunk is ez a helyzet, annyi különbséggel, hogy babakocsiban elvan, meg ideig-óráig férjemmel is. Te babád végig sír, ha mondjuk 1-2 órát nem vagy otthon? Nem próbáltad?

senki nem írt olyat hogy nyűg...amit a kérdező leír, ha itt valakinek nyűg volna, leginkább neki hiszen nem tud mit kezdeni az adott helyzettel. Gyorsan hozzáteszem nem biztos hogy az ő hibája mert elismerem hogy vannak kiegyensúlyozott és kevésbé kiegyensúlyozott babák. Nem tartom szuperanyának amiért az én gyerekem nyugis, ez kizárólag a lányom érdeme, én csak - hogy a ti szavaitokkal éljek - treníroztam, igyekeztem nem elkapatni, sokat olvastam a témában, és próbáltam úgy gondját viselni, hogy ne a rabszolgája legyek, hanem a játszótársa és az édesanyja. Szerencsére ezidáig ez sikerült...és ez nem szuper anyaság, mert a környezetemben nagyon sok racionális gondolkodású, nyugodt anya van, és nekik is hasonlóan nyugis a babájuk.

Olyat amit a kérdező ír, leginkább azoknál a kismama társaimnál tapasztalok, akik a kötődő nevelés választják, vagy ha nem is teljesen azt, de jóval érzékenyebben reagálnak a gyermek jelzéseire, és a kelleténél szerintem jobban háttérbe szorítanak minden mást, nehogy a baba egy pillanatig is egyedül legyen.

Próbáltam nagyon finoman fogalmazni, és kiemelni hogy ez nem szuper anyaság kérdése (bár jó anyának tartom magam, még az a szerencse, az a rosszabbik ha valaki még rossz anyának is tartja magát) csak egyszerűen fel kell ismerni hogy a rendszer, az intimszféra és az önállóság épp úgy fontos egy babánál mint egy felnőttnél

Szerintem ez teljesen babafüggő. Az én babám elvan egyedül de újszülöttként is nézelődött már pár percet egyedül.

Csinálni mondjuk sokmindent nem tudok tőle mert a lábamba kapaszkodik vagy a lakást bontja de ölben nem igénye lenni állandóan és magát is lefoglalja, érdekes módon csak akkor ha nem csinálok semmit.

10,5 hónapos.