Van itt olyan, aki szeret anya lenni? Aki nem azt érzi, hogy a nehézségek ellenére szeret, hanem csak úgy szeret?

Én azután kezdtem élvezni a gyerekeimet, hogy megtanultam: pihenni szabad, sőt kell is. Addig hallgattam a sok szemét emberre, akik állandóan azt szajkózták, hogy milyen anya vagyok már, hogy aludni merek, meg egy anya nem megy el barátnőzni és a többi. Engem ez nyomott le, csapdában éreztem magam.

Most már nagyon jó. Most is fekszem, mert már alig birok járni és volt pofám megmondani a gyerekeknek, hogy itt a kaja, én pedig ledőlök pihenni. Mert muszáj mert nem vagyok mártír és nem is akarok azzá válni.

És lerázom magamról azokat a véleményeket, amik szerint csak az a jó anya, aki képes foglalkozni a gyerekekkel, ha az úgy kívánja.

Anonymus0123456789

Attól nem lesz valaki rossz anya, mert szakít magára időt. Sőt, kell, mert egy gyereknek egy boldog, kiegyensúlyozott anyára van szüksége, és nem egy lestrapált felmosórongyra, aki türelmetlen vele.

Nem arról beszélek, amikor valaki egész nap rá sem néz a gyerekére, de 1-2 órára igen is rá lehet hagyni apukára, nagyszülőkre, semmi baja nem lesz a gyereknek.

Nálunk hiába babáznának a nagyszülők, messze laknak, így a gyereket még most 1 évesen sem lehet rájuk bízni, mert nincs hozzászokva, ráadásul alapból nagyon anyás. Az apja az egyetlen, akivel elvan, de ő meg dolgozik 10-12 órákat.

Amikor kórházba kerültem kiszáradással (mert csak a gyerekkel foglalkoztam!!!!!, mert mire észrevettem, hogy nem ettem-ittam egész nap, már este volt és pár hét után felmondta a szervezetem a szolgálatot).

A kórház után otthon pihennem kellett volna, mert nem tudtam egy helyben megállni sem, mert nem volt egyensúlyérzékem, járni végképp nem tudtam, enni alig-alig bírtam, mert kihánytam, fejfájás, szédülés stb., de nem tudtam pihenni, pedig otthon voltam, a gyerek látott, mégsem tudta más ellátni, mert agyvérzésig üvöltött, ami megint nem tett jót nekem. 3 nap alatt nem volt képes elfogadni a nagymamát!!!!

Na ez az, ami baromira nem egészséges! Itt mondtam azt, hogy akkor gyerek olykor-olykor várhat, üvöltsön, nem érdekel, mert nekem is enni-inni, pihenni és feltöltődni kell.