Kitől "tanultátok meg" hogyan kell megfogni az újszülöttet, pelenkázni, stb?

voltam szülésfelkészítőn, ott mutattak játék babával dolgokat, de nyilván nem ugyanaz. mindenesetre az alapokat megtanították, hogy fogni kell a fejét, büfiztetni kell, hogyan kell ráadni a pelust, stb.

aztán a kórházban mondtam a csecsemősnek, hogy életemben először van a kezembe újszülött, na ő akkor fél órát rám szánt és megmutatta mit hogyan :)

egyébként az első felvétel volt húzós, egy kis kocsiban kaptam meg, nem tudtam kivenni :D percekig csak kerülgettem a kocsit, hogy mégis melyik oldalról próbálkozzak... :D

Unokaöcséimre vigyáztam jó néhányszor, amikor pici volt, így önmagam kitapasztaltam, miután láttam kb. kétszer. Igazából nem értem, mi ezen olyan nagyon bonyolult. Nyilván először megretten az ember egy három-négy kilós csöppségtől, de azért egy pelenkát ráadni vagy felöltöztetni... nem azt mondom, hogy olyan sebességgel ment, mint a többgyerekes rutinos anyának, de azért voltak már nagyobb kihívások az életemben...

Túl van lihegve ez a téma, és a (leendő) anyákba belevágják az ideget, hogy ezt el lehet rontani.

Előtte már volt dolgom csecsemőkkel, de nem újszülöttekkel. Pelenkázni már mindenesetre tudtam.

Amikor szülést követően odahozták először szopizni, valahogy meg sem fordult a fejemben, hogy úristen, itt egy újszülött, mihez is kezdhetnék én most vele. Csak nyújtottam felé a karjaimat, elvettem vigyorogva (valami levakarhatatlan vigyor ült ki a képemre)és mellre raktam. Az volt inkább a meglepő, hogy a kis épp, hogy "3 kilós kezeslábas izéke" olyan tudatosan kereste a cicit és olyan erővel cuppant rá, amit sosem hittem volna.

Egyébként aki azt írta (és jól le lett pontozva) hogy a csecsemők / újszülöttek körül kicsit sok a para, annak szerintem igaza van. Természetesen vigyázni kell rá, hiszen sérülékenyek, még jóval később is, de nem vagyok túlféltés-párti, mert szerintem túlféltett csecsemőkből félős-szorongó felnőttek lesznek. A babák amúgy is rávezetnek, mi a jó nekik, és nem szabad egy kalap alá venni őket. Én pl. egy csomó dolgot nem úgy csinálok, ahogy a védőnő vagy gyermekorvos mondja, mégis majd kicsattan az egészségtől csecsemőkorú gyermekem.

Ha alig mered megfogni (vagy egyáltalán: bármit csinálni vele, ami szükséges a babának), azt a baba meg fogja érezni, és a bizonytalanságod miatt lesz ő is bizonytalan, és tutira el fog kezdeni sírni. Persze ezt mondani könnyű, de szerintem a titok pontosan abban van, amiről a lepontozott is ír: nem kell úgy tekinteni az újszülöttre, mint valami kis porcelánfigurára, vagy mimóza növényre. A szükségleteit próbáld kielégíteni, ahogy csak tudod és nem kell vérkomollyá válni, csak mert újszülött / csecsemő van a kezedben. A szuperanyukák és sokszor jót (vagy nem jót) akaró nagymamák, anyósok okoskodásai meg nem biztos, hogy a te gyerekednél is nyerők lesznek.

Hallgass a szívedre, és csak neveld-gondozd őt nap-nap után, Ne nagytávú célokat kergess, először csak "éld túl" az első napot, majd hetet, majd hónapod, és meglátod, babád kezeid között igazi kisemberré cseperedik majd.

A kórházban a szobatársam pelusozta a lányát,neki ő volt a 3. babája,nagyon rutinos volt.

Aztán bepelenkázta a mi fiunkat is,legközelebb már én.Megfogni nem volt nagy dolog,pólyában hozták ki,abban nagyon jól lehetett tartani.

A fürdetést a kórházban mutatták meg,volt "fürdetés-bemutató" egy kisbabával.

Itthon minden ment elsőre,neked is menni fog,ne aggódj!