3 gyerekkel milyen az élet?

Anyagilag szerintem ez mindenkinél máshogy van, hiszen mások a körülmények, igények, lehetőségek, stb.

Idő: hát, én sokat dolgoztam és dolgozom azon, hogy egyre ügyesebb, erősebb, kreatívabb legyek, és sok mindenben lejjebb is kell adni az igényeket. Pl. nem lehet mindig patikatisztaság, és muszáj felállítani egyfajta értékrendet. Pl. ha már este 10 van, és nem pakoltam el a konyhában, de a férjem is épp hazaér, akkor vele töltöm az időt, és hagyom a francba a munkát. És igen, nagyon sok múlik azon, hogy van-e segítséged, meg hogy mennyit dolgozik a férjed. Én legtöbbször egyedül vagyok a három gyerekkel (ősztől ovis mind), muszáj sokat trükközni, hogy ne csavarodjak be. Ezen kívül ha törik, ha szakad, magamra is szakítok időt. Van hobbim, amivel napi szinten foglalkozom, és inkább leülök pár percre netezni, ha úgy érzem, most fogok sikítani a feszültségtől vagy a fáradtságtól...

Mert szó szerint BÁRMI jobb, mint hogy elveszítse az ember a fejét és idegeskedjen, kikészüljön.

Amit a gyerekekkel kapcsolatban nehezen viselek, az az állandó rivalizálás, a veszekedés,verekedés (fiúk). Ezt nem tudom megszokni, sem pedig tolerálni, hagyni.

És igyekszem észben-szívben tartani azt a gondolatot, hogy ők egyszer felnőttek lesznek, és most alapozom meg, hogy akkor milyen kapcsolatban leszünk. Ez persze arra is érvényes, akinek több vagy kevesebb gyermeke van.