Írnátok valami biztatót ha tudtok?

Szia!

Nálunk is hasonló a helyzet, Nagyon szereti a kisfiam az apukáját, meg mindenkit aki pasiból van. :) Papát, nagybácsit mindeggy neki csak férfiból legyen. Szerintem nekik velünk vannak itthon egész nap és ezért van ez így. Ne csüggedj biztosan lessz ez még máshogy is.

Szerintem nem kell elkenődni! Nekem a 7,5 hónapos kisfiam ugyanezt csinálja az apjával. Bohóckodhatok neki, énekelek, mondókázok stb nekem félmosoly vagy az sem a válasz, bezzeg Apa megjön, rögtön fülig ér a szája ha nem mond semmit akkor is. Nem lehet, hogy érzi a gyerek, hogy te egy kicsit feszültebb vagy emiatt? Apa könnyedebb, minden frusztráció nélkül közeledik és a gyerekek messze földön híresek a receptoraikról...ugye. Anyós pajti meg lehet, hogy kicsit színezi a történetet, főleg ha hangot is adtál a félelmeidnek!(bár nem ismerem, de a mamák hajlamosak az ilyenre)

Tudod mikor változik ez? amikor jön a szeparációs szorongás... na akkor majd te leszel, akihez odabújik és kiabál, ha elmész a látótérből is. ne aggódj, amúgy is folyamatosan változnak, az meg csak jó, hogy ennyire szereti az apját!

Szia!

Látom se így se úgy nem volna jó ez...én is szorongok,csak nálunk a fordítottja történik.A fiam anyás,de annyira hogy ha átjön a mama vagy apukája ráköszön már ordít is és szalad a karjaimba.Ha két percre szem elöl téveszt nyüszítve szalad fel-le és rettegve keres hogy hova tűntem.esőben,hóban fagyban cipelnem kell magammal mert senkivel nem képes egy fél órát eltölteni.Párszor próbáltam a mamájánál hagyni de fulladozott az ordítástól és közben mindent felborít,csapkod...az apukájával meg egyenesen katasztrófa a helyzet.Ha Apa adni akar nekem egy puszit ő sikítva ütlegeli a lábát amíg kellő távolságba nem hátrál aztán a ruhámat húzva bevezet a szobába ...kitulajdonít.Ha kettesben vagyunk bármit csinálhatunk mert remekül viselkedik, szeretget engem,és ha kell hallgat a szavamra, segít fát vinni a begyujtáshoz, hozza a bevásárló kosarat, szépen fogja a kezem ha megyünk át az úton, de ha itthon bármelyik családtag hozzáér vagy hozzám kitör a vihar!Nem tudom hogy ezzel segítek neked,minden esetre én reménykedek a változásban.Azt hiszem ez a viselkedés az énjük egy része ami még alakulhat... Ha lehetne adnék a fiam anyásságából a tiédnek, ha kaphatnék egy kis apásságot cserébe.

Én egy pszichológustól olvastam egyszer,hogy ez azért van, mert ő így veszi fel a kapcsolatot az emberekkel (vigyorog rájuk, odabújik ilyesmi) és mivel te alapból ott vagy, szinte a saját részeként érzékel téged, veled nem kell "vesződnie", természetes, hogy ott vagy és szereted őt :) Hidd el, ha egyszercsak nem lennél, minden baja lenne!!

Amúgy nálunk is apaszerelem van, ő ahogy megjön, jön a vigyorgás, és is szoktam panaszkodni apának,hogy mi az engem már nem is szeret??? ami persze hülyeség...:) Apa szokta felhívni rá a figyelmemet, hogy nézd most rád is vigyorog, csak ezen valahogy átsiklik az ember. Szóval biztos a te fiad is mosolyog rád, figyelj rá tudatosan, és örülj minden kis vigyornak! :) és biztos változik majd ez a helyzet :)

Ne keseredj el! Szeret Téged is, csak teljesen természetesnek veszi, hogy Anya mindig ott van. Próbáld meg, hogy elmész 1-2 órára. Vásárolj, vagy sétálj egyet! Hidd el, nagyon fog várni majd! Én a mamával hagyom itthon 13 hónapos kisfiaimat. Hetente egyszer ő jön, és délután 3-4 órára van kimenőm.

Egyikőjük ha választhat, inkább apával van, másik kicsim inkább velem szeret lenni. Eljön majd az az idő is, amikor átértékeli majd a kisfiad a dolgokat. Az apásabb kicsim más férfi rokonnál is jól érzi magát. Másik babám csak a mamákkal van el. Látod, az ikrek sem egyformák, pedig ugyanúgy szeretem őket, és egyformán foglalkozom velük.

Esetleg amit még kipróbálhatsz: tedd úgy a babakocsiba, hogy neked háttal legyen. Talán, ha nem lát állandóan, kifejezi majd milyen fontos vagy neki! Fel a fejjel!

Én is éreztem ezt, pedig az apukája van hogy csak akkor ér haza, amikor a pici már alszik, mégis érte rajong a fiam.

Én is el voltam keseredve, és meg is kérdeztem a védőnőtől, hogy mit csinálok rosszul, és ő is azt válaszolta, amit az előttem levők írtak, hogy a babáknak az a természetes, hogy mi ott vagyunk velük, úgyhogy fel a fejjel, lesz még olyan is, amikor belénk lesznek "szerelmesek":)