Irnátok valami biztatót?

Szívesen írnék bíztatót... Muszáj főállásban dolgoznod? Igy ki fogsz merülni teljesen... nagyon sajnállak. Sajnos a fáradtságtól nem sikerül átélned az örömteli perceket. Sajnos érdemben nem tudok neked segíteni, de mélységesen együttérzek Veled.

Gondolom,hogy 1. gyerek,mert én is így voltam.Ha valakinek gyereke szuletik,amíg él aggodni fog érte,és erre nem lehet felkészulni,ezt csak akkor tudod meg,ha már megszuletett a baba.Már a 2.-nál nem fog ilyen meglepetés érni,tudni fogod mi vár rád.Az meg hogy már dolgozol,hát nem irigyellek,így se lehet unetkozni egy baba mellett,ha otthon vagyok,hát még ha dolgoznák?De hát sajnps a pénz nagy ur.Kikapcsolni,meg csak ugy fogsz tudni,ha nem azon rágodsz,hogy mikor mi fog a babáddalp torténni.10 éves és 4 hos anyukája

szia.itt nem a babával van a baj,hanem hogy dolgozol.gondolom egyedül neveled a babád,mert ez jött le.egy seggel ennyi lovat nem lehet megülni úgy hogy maximálisan teljesítsen az ember.engedj a szorításból te.le kell tenned valamilyen terhet,vagy a maximalizmusból lejjebb adni.1 feladatod,hogy megpróbálsz segítséget kérni,vagy szerezni.2 csakis a legfontosabb feladatokat megcsinálni otthon.3 ne úgy nézz a babádra mint első számú veszélyforrásra,hanem mint egy értelmes,okos személyégre.próbáld meg úgy átrendezni a lakásod,hogy ne legyen elöl olyan amit leránthat,megehet,le eshet.rakd el,tedd fel,zárd el,torlaszold el stb.így kevesebb dologért kell aggódnod.a legszebb és a legnehezebb feladat anyukának lenni.de most ne azon agyalj mi lesz vele kamaszkorban,majd meg látod.nekem van egy kamaszom,már tudom.csak mindig az előtted álló feladatra koncentrálj.és most van egy picikém is,így újra átélhetem az anyaságot.hidd el nagyon hamar elmúlik és nem jó ha csak a nyűgre emlékszel majd.pihenj egy kicsit egyszerűen nézd ahogy játszik és gyönyörködj rajta,hogy ő az enyém,rám van szüksége.csak lépj ebből a mókuskerékből mert ez nem vezet jó fele.

Szia sorstársam.Én is dolgozom a baba( 8 hetes!!!)kora óta baromi nehéz most 20 hónapos.Ráadásol van egy kamasz 16 éves lányom is meg egy elég főnök tipusú férjem akinek a házimunka megalázó tevékenység egy férfi számára.Sok biztatást nem tudok talán csak azt hogy én is voltam ilyen mély ponton de valahogy elmolt magától,nekem annyi a szerencsém hogy sok segitségem van de legnagyobb segitségem a barátnőm aki bébi szitterem még dolgozok és ő mikor látta (látja) hogy ki vagyokkattanva felpakolja a lányt és elviszi egy délutánra magához.A házimunka rovására ment az egész mert nem tudok 100% helytálni nincs patyolat rend van hogy 2 napig csak a babának főzök tavaj 2-SZER pucoltam ablakot.A másik hogy a vasárnap du az én napom mert 2-3 felé végzek a házi munkával és utánna csak a picivel játszom ami ugye pihenés.De nyugi ahogy nől a babád egyre okosabb ugyesebb értelmessebb lessz és már 1.5 éves kora körül jól tudsz tőle mindent csinálni mert le tudja magát kötni(akár még pihenni is).Szoval kitartás próbáld valakire rábizni a babát elöbb csak egy kicsi időre akár még te is legyél ott velük aztán több időre és akkor csak TE MAGADDAL foglalkozzál.

Szia.Én 4órás munka időben dolgozom ami szerencsére közel van hozzánk,most15hónapos a fiam.Anyósom nélkül nem nagyon bírnám a tempót.A párom egész nap melózik,este hazajön,leül a számítógép elé és kész.Eszébe se jut segíteni,hiszen ő keres jobban,a mosás,főzés,takarítás pelenkázás,fürdetés,etetés,meg szerinte a nő feladata.Pár hete lett elegem ebből a hajtásból.Már nagyon kikészültem.Megbeszéltem a párommal hogy legalább kéthetente hétvégén egy,vagy két órára fogja a fiacskáját és menjenek pogácsázni,vagy látogassák meg a haverjait.Addig én pihenek,vagy csak olvasgatok ami nekem nagyon pihentető.Az első alkalommal fél óra múlva hozta haza a fiunkat,mondván nem bír vele.A következő hétvégére viszont már ő is belátta hogy ez így nem jó mert egyre idegesebb,és szétszortabb lettem.Azóta minden vasárnap beülteti az autóba a fiunkat, és 2 órácskára magamra hagynak.Forrófürdő,olvasgatás,kávézás,jó kis zene mellett ,és a fiam egy friss harcra kész anyucit kap vissza.

Semmi biztatót nem tudok írni. Mert ez az amire én sem készültem fel, bár engem anyukám, a védőnő próbált figyelmeztetni, de elképzelni sem tudtam mivel jár a baba. Vannak rosszabb és jobb napjaim, amikor nagyon élvezem és nagyon jól érzem magam. Vannak egészen pocsékok.