Megpróbálnom tisztán látni magam kívülről, mert lehet, hogy nem jól csinálom? (bővebben lent)

Az a helyzet,hogy van egy 14 hónapos kis gyönyörűségem.

És egy nagyon jó barátnőm, akinek fél évvel idősebb a kislánya.

A helyzet az, hogy náluk nincsenek szabályok, minden úgy történik, ahogy a kislány akarja, amikor éhes, eszik, amikor álmos alszik, nincs napirend, nincs különösebb tiltás, ha épp szétbontja a lakást, mert ahhoz van kedve, akkor szétbontja, és kész, ha épp fejest ugrik a kanapéról, mert felmászott rá, akkor összeszedik, megvigasztalják, vérzést állítanak el, vagy bármi, és megy tovább minden.

Nálunk szigor van.

Az az igazság, hogy katona családban nőttem fel, és úgy tűnik, hogy hoztam magammal a "batyut", a szigorú következetességet.

Amin elgondolkodtam, és ami miatt kiírtam a kérdést az az, hogy a barátnőm kislánya iszonyú önálló.

Egyedül eszik már jópár hónapja, egyedül fogja magát, és bemegy a szobájába, alszik, már nagyon régóta futva közlekedik, mindenhova fel tud mászni (kanapé, székek, stb).

14 hónaposan már ezeket a dolgokat önállóan tudta.

Az én kislányom viszont - mivel nem akarom, hogy összetörje magát, vagy megsérüljön - nem mászkálhat fel bútorokra, mondjuk nem is nagyon látom rajta, hogy törné magát ezügyben, és nekem ez így jó, de neki vajon jó-e?

Nagyon önállótlannak tűnik, egyedül csak a péksüteményeket, ilyesmiket eszi, amit kézbe tud venni, mostanában kezdett el rendesen falatokat harapva enni, előtte katonákat készítettem neki, úgy vette a kezébe, és tette a szájába, de villával, kanállal nem eszik egyedül, még sokszor bizonytalankodik a járásban is, és úgy altatom, mert nem várom meg, amíg annyira kifárad, hogy már túlpörög, és elájul, hanem viszem altatni, ha látom rajta, hogy már nyűgös és fáradt.

(barátnőméknél van olyan nap, hogy ha a gyerek nem akar aludni, akkor nem alszik egész nap)

Szerintetek csak lassabban fejlődik a kislányom, vagy túlságosan elnyomom a hülye szabályaimmal?

Nem az összehasonlítgatás miatt kérdezem, hanem azért, mert elgondolkodtam azon, hogy lehet, hogy "terrorizálom" a gyereket a sok szabályommal, és a viszonylag szigorú napirendemmel.

Mi a véleményetek?

Próbáljam magam "megerőszakolni", és lazítani kicsit a "hámon", vagy jó ez így nálunk, csak egyszerűen lassabban önállósodik a gyerkőcöm?

Nem beszólogatást várok, bár a negatív kritikát is megpróbálom toleránsan kezelni, hisz kiírtam a kérdést...