Megpróbálnom tisztán látni magam kívülről, mert lehet, hogy nem jól csinálom? (bővebben lent)
Az a helyzet,hogy van egy 14 hónapos kis gyönyörűségem.
És egy nagyon jó barátnőm, akinek fél évvel idősebb a kislánya.
A helyzet az, hogy náluk nincsenek szabályok, minden úgy történik, ahogy a kislány akarja, amikor éhes, eszik, amikor álmos alszik, nincs napirend, nincs különösebb tiltás, ha épp szétbontja a lakást, mert ahhoz van kedve, akkor szétbontja, és kész, ha épp fejest ugrik a kanapéról, mert felmászott rá, akkor összeszedik, megvigasztalják, vérzést állítanak el, vagy bármi, és megy tovább minden.
Nálunk szigor van.
Az az igazság, hogy katona családban nőttem fel, és úgy tűnik, hogy hoztam magammal a "batyut", a szigorú következetességet.
Amin elgondolkodtam, és ami miatt kiírtam a kérdést az az, hogy a barátnőm kislánya iszonyú önálló.
Egyedül eszik már jópár hónapja, egyedül fogja magát, és bemegy a szobájába, alszik, már nagyon régóta futva közlekedik, mindenhova fel tud mászni (kanapé, székek, stb).
14 hónaposan már ezeket a dolgokat önállóan tudta.
Az én kislányom viszont - mivel nem akarom, hogy összetörje magát, vagy megsérüljön - nem mászkálhat fel bútorokra, mondjuk nem is nagyon látom rajta, hogy törné magát ezügyben, és nekem ez így jó, de neki vajon jó-e?
Nagyon önállótlannak tűnik, egyedül csak a péksüteményeket, ilyesmiket eszi, amit kézbe tud venni, mostanában kezdett el rendesen falatokat harapva enni, előtte katonákat készítettem neki, úgy vette a kezébe, és tette a szájába, de villával, kanállal nem eszik egyedül, még sokszor bizonytalankodik a járásban is, és úgy altatom, mert nem várom meg, amíg annyira kifárad, hogy már túlpörög, és elájul, hanem viszem altatni, ha látom rajta, hogy már nyűgös és fáradt.
(barátnőméknél van olyan nap, hogy ha a gyerek nem akar aludni, akkor nem alszik egész nap)
Szerintetek csak lassabban fejlődik a kislányom, vagy túlságosan elnyomom a hülye szabályaimmal?
Nem az összehasonlítgatás miatt kérdezem, hanem azért, mert elgondolkodtam azon, hogy lehet, hogy "terrorizálom" a gyereket a sok szabályommal, és a viszonylag szigorú napirendemmel.
Mi a véleményetek?
Próbáljam magam "megerőszakolni", és lazítani kicsit a "hámon", vagy jó ez így nálunk, csak egyszerűen lassabban önállósodik a gyerkőcöm?
Nem beszólogatást várok, bár a negatív kritikát is megpróbálom toleránsan kezelni, hisz kiírtam a kérdést...
válasza:Ha nagyon őszinte akarok lenni,akkor azt írnám,hogy egyik nevelési elv sem jó igazán.Ez így a 2 véglet.De mégis inkább a te elveid állnak hozzám közelebb.
Én ugyan nem katona családból származom,de én is szigorú,és következetes voltam,és vagyok a fiammal.Később majd a kislányomat is így szeretném nevelni.
Most lehet,hogy úgy tűnik számodra,hogy a te gyereked van lemaradva,de hidd el később jön majd a jó következménye a te nevelésednek,és akkor nézd majd meg a barátnőd gyerekét.
Nem jó,ha nincsenek szabályok.Egy gyereknek napirendre,és terelgetésre van szüksége,hogy meg tudja tanulni,hogy mit szabad,és mit nem!!!!
Mi van akkor,ha nem tud még önállóan enni a 14 hónaposod?
Semmi...
Majd eszik egyedül később.
válasza:
válasza:Nem, nem fejlődik lassabban, és nem nyomod el a szabályaiddal:)
14 hónaposan nem kell még kanállal egyedül ennie, hidd el!
Az a jó, ha vannak szabályok, mert akkor a baba biztonságban érzi magát, tudja, hogy most alvás következik, mert megszokta stb. Látja, hogy te vagy az erősebb, te vagy a főnök, és ez biztonságot ad neki, mert tudja, hogy rád számíthat, mert erős vagy.
Semmiképpen nem engedném én se, hogy bútorokra másszon fel a 19 hónapos babaám! Az ágyra csak akkor engedem felmászni, ha én is éppen ott vagyok, és ha nagyon vadul, akkor le kell mennie!
Egyedül 16 hónaposan kezdett próbálkozni enni, 17 hónapos kora óta eszik egyedül.
Persze, ha nagyon szigorúak a szabályok, a napirend, az sem jó. Ha pl. minden nap ugyanabban az időben felkeltenéd reggel, pedig ő még aludna, az nem lenne jó. Vagy ha tényleg nem engednél meg semmit neki, pl. kicsit sem pakolászhatna a lakásban, vagy mindenért rászólnál.
Nálunk az van, hogy a baba bárhol lehet a lakásban, pakolhat a konyhaszekrényből, hordozhatja a lakásban bárhova a játékait, kipakolhatja a zoknis fiókot stb. viszont vannak dolgok, amiket nem csinálhat, és ezt ő is jól tudja, de azért néha próbálkozik:) pl. konnektor közelébe nem mehet és nem mászhat fel bútorokra, ételt nem dobálhat össze-vissza stb.
Szóval valamiféle arany középutat kell találni, de ami a barátnődnél van, az szerintem semmiképpen nem jó.
Hidd el, kellenek a szbályok, mert akkor a későbbi életében, a társadalomban is könnyebben boldogul, alkalmazkodik. Az önállóságát viszont hagyni kell kibontakozni-bizonyos keretek között.
válasza:szabályok és következetesség kell. hozzám is a te elveid állnak közelebb, annyira nem tűnik végletesnek, persze ennek megítéléséhez látni kellene a konkrét helyzetet.
ahogy előttem is írták nekünk kell megtanítani a gyerkőcöt arra mit szabad-mit nem. kellenek a korlátok, hogy az életben el tudjon boldogulni.
a fejlődésével nincs gond, minden gyerek más a tiéd pedig tökéletesen rendben van. lehet, hogy higgadtabb típusú baba, aki kevesebb szigor mellett sem ugrálna a kanapén (még)...
bízz magadban, és csináld végig, amit elkezdtél, mert a gyerek sem fogja érteni, ha 'módszert' váltasz és neki is át kell állni, ami sok időbe telik.
az általad értelmetlennek ítélt szigoron lazíthatsz menet közben, ha úgy érzed, de a szabályokat mindenképp tartsd meg, mert valóban kamatozni fog később!!
Kitartást!! :-)
válasza:Én szeretnék válaszolni, segíteni. de magatokról, a hétköznapokról nem sokat írtál. Azon kívül, hgy szigorú napirend van, de hogy ez mit is jelent, nem tudom.
Nálunk is van valamiféle napirend, egy kicsit rugalmas. Mindig aludni kell délben, de változó, hogy mikor. fél 1 és fél 2 között szokott lefeküdni.
Kellenenk szabályok, de nem katonásak egy gyereknek. A szobájában olyan kupit csinál, amilyet csak akar. Felmászhat az ágyra, székre, ha akar.
Régebben, kipakolhatta a konyhaszekrényt, amíg főztem. (persze amiket nem tudott tönkretenni, kiönteni, stb. Nekem is jó volt, hogy addig elfoglalta magát.)
Van egy baráti család, ahol nagy a féltés, nem mászhat ágyra, nem kiabálhat, nem is tudom miket nem csinálhat a gyerek. És nem eléggé önálló. Már ovis a nagyobb, és eléggé félénk, zárkózott. Nehezebben tanult meg ugrálni, lassabban ügyesedett. Persze, okosak, aranyosak ők is. De kell egyfajta lazaság a gyerekneveléshez.
És nekünk kell valamilyen szinten alkalmazkodi a picikhez.
Jó lenne, ha írnál még, hogy konkrétan mi az, amiben olyan katonásnak érzed magatokat.
válasza:Köszönöm a válaszaitokat!
Hát őszintén szólva nem tudok semmi olyat kiragadni a hétköznapokból, ami nekem túl katonás, mert nekem ez így természetes.
Tehát igazándiból számomra nem furcsa, amit csinálok, csak akkor, ha másoknál látom, hogy máshol hogyan zajlanak a dolgok.
Csak időnként annyira szembetűnő a különbség a két gyerek között, hogy bepánikolok, hogy nagyon elnyomom a gyereket.
Amit még fel tudok hozni példának: az a kislány folyamatosan "dirigál" másokat.
Add ide azt, ülj ide, menj oda... stb.
Az én kislányom meg az a fajta, aki "végrehajtja" az utasításokat.
Érzed ebből a különbséget?
Az a baj, hogy látom már, hogy a gyerekem pont olyan lesz, mint én. A hátán fát lehet majd vágni, és sok pofon fog kapni azért, mert kihasználható lesz.
De nem tudok kibújni a bőrömből, nem tudok más lenni, max. időnként tudom magamról levetkőzni a "batyumat", és lelazulni.
Pl. agyvérzést tudnék kapni attól, hogy a pocsolyákban, sárban mászkál, de ezen már túllendültem, hisz gyerek, és tudom, hogy meg kell ismernie ezeket a dolgokat is, tehát ilyet nem tiltok alapjáraton.
De pl. ha lemegyünk az utcára, akkor fognia kell a kezemet, mert egyrészt sokszor elbizonytalanodik, és elesik a "földben", másrészt meg nem akarom, hogy később probléma legyen abból, hogy rohan ki az úttestre, és nem hajlandó elfogadni, hogy a kísérője kezét fogni KELL.
Lehet, hogy ez még korai, de nem tudom másképp elképzelni, hogy ha már nagyobb lesz, és rohangálna, akkor hogyan szoktathatnám már rá, hogy a járdán nem rohangálunk ész nélkül, mert kieshet az autók elé?
Lehet, hogy tényleg kezeltetnem kéne magam...
Az a baj, hogy felnőttként az ember tudja, hogy minek mi a következménye hosszabb távon, és tényleg hajlamos túlóvni a gyereket, pedig hát a saját kárán tanul a leginkább, de ami neki "kár", az nekem lelkiismeret-furdalás, hogy miért nem vigyáztam rá, hisz az anyja vagyok.
Remélem érthetően fogalmaztam.
válasza:jajj, dehogy kell kezeltetned magad!!!
az, hogy fognia kell a kezedet az utcán, az természetes!!!!
ne gondolkozz ennyire előre, hogy majd milyen pofonokat fog kapni, amúgy szerintem ez hülyeség, pont hogy nem fog pofonokat kapni az életben, mert alkalmazkodó és szabálykövető lesz!
szerintem nem viszed túlzásba..legalábbis abból, amit leírtál, így érzem.
de. pl, hogy konkrétumokat kérdezzek: engeded bárhova a lakásban, vagy csak a szobájában lehet? engeded homokozni a játszótéren? engeded kicsit szétpakolni, ha akar? dobálhatja a labdát a lakásban? :)))))))
Aranyos vagy, utolsó!
Saját szobája - még nincs, a nyáron fogjuk neki megcsinálni, sajnos anyagilag akkor erősödünk meg annyira, hogy nekiugrunk a kisszobának, és gyerekszobává alakítjuk.
A nappaliban vannak a játékok, és igen, szétpakolhatja őket, annyira azért még én sem vagyok vaskalapos :-)
Labdázás még nem téma nálunk, nem nagyon érdekli a labda, de tudom előre, hogy focizás a lakásban nem lesz, persze még majd meglátjuk, hogy a gyakorlat mit hoz, ha elkezdi érdekelni a labdázás.
Homokozóban voltunk már többször is, evett is homokot, olyen dolgokon nem akadok fent, hogy koszos lesz, meg ilyenek, bár a homokevés kicsit megrémített, de mióta egyszer csinálta, és nem "ízlett" neki, azóta nem veszi a szájába... mondjuk a mindenfélék megkóstolása eléggé zavar, nem nagyon szoktam hagyni neki, hogy köveket, füvet, meg fadarabokat nyalogasson...
Ja, és most épp egy csomag pelenkát pakol szét a nappali közepén, de ilyen apróságokon azért nem akadok fenn.
A konyhába csak úgy mehet ki, ha én is ott vagyok, mert erőszeretettel túrkál a kukában, a hálószobába is úgy mászkálhat, ha ott vagyok tőle nem messze, mert azt viszont nem szeretem, ha a vasalt ruhákat szétszórja, és azokon tapos.
Apa zoknis fiókját, az én fehérneműs fiókomat kipakolhatja, de az ő szépen, vasaltan, és tisztán tartott ruháit nem szeretem, ha szétszórja, mert akkor tök felesleges törnöm magam a vasalással...
Ez gáz? Nem vagyok egy túl pedáns, háztartásmániás, de ha már egyszer rendben vannak a ruhái, akkor ne kelljen már újravasalni őket...
Persze egyből a saját szekrényét pakolná, ahogy beszabadul a hálóba, ezért nem szeretem, ha egyedül van odabent, bár lehet, hogy ez már túlzás.
válasza:Első vagyok:
Szerintem teljesen jól csinálsz mindent,csak ne parázz már ennyire.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!