Októberben jön a hugi az akkor 1.5 éves fiam mellé. Ti mit csinálnátok, hogy lecsökkentsétek a féltékenységet ill. hogy rosszul érezze magát a nagy? Tippek?

1-es :D

Ugyan ez van nálunk is. Klasszikus féltékenységről szó sincs, egyszerűen a 2,5 éves abban a korban van, hogy csapkod, dobál, harap, fejbever és nem csak az öccsét, hanem a tőle idősebb haverját is. Vele megy az adok-kapok, viccesek, lerendezik, de az egy éves öccse még nem abban a korban van. Azért írom, hogy nincs féltékenység, mert én össze vagyok nőve a kicsivel a szemében, amikro viszont féltékeny pl. a nagyi először a kicsinek köszön, akkor egész nap aznap nem szól sem a mamához, sem a papához. Az apjára, vagy a játszótéri anyukára is ez igaz, ha a kicsinek szólnak előbb, akkor még a homokot is odasuttyantja amikor az anyuka nem figyel, kicsi bosszúból.

Ezt ne lehet kivédeni.

olyanok vannak, hog yegyütt fürdenek

együtt esznek

egyforma szinű ruhákat vesznek fel minden nap - egyformán csíkosat, vagy kéket, vagy zöldet, sárgát stb.

egyiken nincs cipő, másik is mezítláb tolja a homokozóban (ahol az öcsi nagyon hevesen védve van amúgy a gyerekektől)

de a kisautók attól mér repülnek, a karjába belemar, a szemébe belenyomja az ujját stb.

Semmi nincs szinte csak az egyik, vagy másik miatt csinálva, mindig elfogadja, ha a kicsi miatt megyünk dokihoz, bölcsibe, védőnőhötz, boltba és megérti azt is, hogy ha neki intézünk dolgokat. Ez nem véd ki semmit :)

Pelenkázni is segít, meg is itatja, nem utálja, nem haragszik rá, de az öcsi feje meg sem érzi már, ha csak műanyag játékkal kap egy hangosat. Nem is reagál már rá szegény.

Mázli...ja mindig ezt kapom, mert mind a két gyerek pár hetesen végigaludta az éjszakát (anyatejesek mielőtt megkapom), nem volt vészes szeparációs szorongás, dackorszak stb. Véletlenül sem arról van szó, hogy az ember helyesen kezeli a dolgokat!

4 voltam...