Mikor lett babátok igazán fontos tényező az életetekben? Mikor lettetek főleg anyák?

Micsoda problémák...

Az első perctől fovotsak voltak, de soha nem ő határozta meg a napjainkat. Igaz, amikor elkezdett járni stb, akkor jobban oda kellett figyelni rá, de mi voltunk akkor is a "főnökök."

sokáig az én lányom is ilyen volt, evett, aludt, nézelődött. nem sokat sírt, az első naptól kezdve átaludta az éjszakákat. de ilyenkor még nem is nagyon tud rosszalkodni, majd ha már mászik. na akkor jön a tuti... :D elesik, leveri, beüti, eléri, lehúzza, eltünteti... :D most 19 hónapos, hááááát sokszor sírógörcsöt kapok, ha jobbra akarok menni ő tuti balra megy, ha azt mondom hogy gyere megáll, ha mondom hogy állj meg elindul, a kutyát húzza fülénél fogva. dackorszak van keményen, ha valami nem úgy van ahogy kitalálta, vagy nem kapja meg azt a valamit örjöng ( szó szerint! ) földhöz veri magát, ordít, verekszik. lemondás az van bőven, nem akkor eszek, alszok, wc-zek amikor én akarok, mindig jön, a wcn ülve felkéredzkedik az ölembe :D ééés nagyon nagyon akaratos, addig harcol amíg az nincs amit ő akar. DE!!! én azt mondom minden nehézséggel együtt, ennél gyönyörűbb nincs! valamint, inkább ilyen legyen mint olyan akit leültetnek és ott marad, azzal a gyerekkel baj van... szóval kösd fel a gatyád, kitartás !! :)

gondolom a kedves 1-esnek nincs gyereke :D

akkor mit szólogatsz be? te már úgy születtél hogy mindent tudtál egyből, mikor mit fognak csinálni?

áááá értem már. savanyú a szőlő, hogy más nem begyepesedve ül otthon foltos kinyúlt pólóban zsíros hajjal...

Utolsó, ne magadból indulj ki:) Mindig normálisan nézek ki itthon is.