Meddig fognak még ezek a gondolatok bántani?

Ne aggódj emiatt... ott voltál neki amikor szüksége volt rád, szoptattad, tisztába tetted. .. most, hogy minden helyre allt, jobban is igényli majd a tarsasagod, jobban tud figyelni rád. Ne hibáztasd magad, semmit nem vetettel

36 hetesen indult meg a szülésem, amikor elfolyt a magzatvíz. 16 óra vajúdás után született meg. Rajta volt a nyakán a köldökzsinór, nem vághatta el a férjem, pedig szerettük volna. Mivel látszódtak rajta a koraszülöttség jelei, azonnal elvitték. 6-7 óra múlva láthattam elsőnek, mert inkubátorban kellett melengetni. Másnap már velem lehetett, de harmadnapra besárgult, így gyakorlatilag az egész kórházi benntartózkodásunk alatt tőlem távol volt. Nem szoptathattam, tejet kellett fejnem neki, már amennyi volt. Itthon hamar kijött rajtam a depresszió,főleg azért,mert hat hetesen kiderül, baj van a veséjével. Kórházba kerültünk, ahol el is apadt a tejem. De közben meg ott kellett hagynom őt a kórházban, mert elkaptam egy csúnya vírust és hazazavartak. Nagymama ment be hozzá. Aztán kiderült, hogy a szívével is gondok vannak. A depresszióból pedig csak nagyon nehezen tudtam kilábalni. Ennek ellenére természetesen mindig nagyon szerettem és ezt valószínűleg ő is érezte. Most már elmúlt két éves és nagyon ragaszkodik hozzám, ugyanakkor bátor, kezdeményező és felfedező jellem is. Szerintem semmi hátrány nem érte.

én azt gondolom, az első pillanatok az anyának a fontosabbak, nem annyira a babának.