Elfognak ezek a gondolatok múlni valaha? Miért kell minden este lelkiismeret furdalást éreznem, kezdek bele betegedni.

Jó anya leszel!! Vagy! Szerintem az, aki kételkedik néha önmagában, és önvizsgálatot tart, máris jobb, mint aki azt hiszi minden jó, amit csinál, és mérhetetlen önhittségében lubickál.

Csak nyugi! Nyugodj meg! A túlzott aggodalmaskodás nem tesz jót! Talán kéne valaki a közvetlen környezetetdből, akire felnézel a gyereknevelés terén, és aki megnyugtat, hogy jól csinálod! Ha sokat aggodalmaskodsz, megérzi a baba. Ne tedd, lazíts! Anyuka, nagymama, testvérek, apuka mit mondanak?

Pont ezzel a görcsösséggel teszel rosszat neki.

Altatásban, etetésben olyan nagyot hibázni nem lehet. Tedd lejjebb a mércét, nem neki teszel rosszat, hanem valamilyen külső mércének akarsz megfelelni. Ez pedig görcsösséghez és stresszhez vezet.

Pont az ilyen beszámolók miatt én szentül megfogadtam, hogy lazán veszem az egészet. Este ha a baba még ép és a életben van, akkor sikeresnek ítélem azt a napot.

Így is tettem és én is teljesen kiegyensúlyozott vagyok, a baba is. Most már nyolc hónapos, jókedvű, sírni szinte soha nem halljuk. Ha mégis, akkor általában azért, mert fejbevágta magát egy keményebb játékkal.

Szóval vedd lazábbra, mert egyetlen dologgal tehetsz rosszat neki: ha csupa görcs a légkör.

Talan egy picit meg van az a bizonyos szules utani depresszio... Probalsz jo lenni, a legjobb.

De a babak sem idozitesre vannak beallitva. Amig mosolygos, biztos, hogy jol csinalod a dolgod. Fel a fejjel!

Nyugodj meg, lazíts!! Gondolom első kisbaba, ilyenkor sok kétely van - de hidd el, hogy egyszerűen nem tudsz nagyon hibázni még ilyenkor. Eszik-alszik-van tiszt ruha, tiszta pelenka, ezen kívül anya ölelő karjai és szerete -ez kell a kicsinek. Az írod, hogy tündéri mosolygós a babád. Gondolod, ha rosszul csinálnál valamit, akkor ilyen lenne? HIdd el, hogy mindent jól csinálsz!!

Jól csinálsz mindent, és ne hagyd, hogy bárki bármiben kétségek közt hagyjon. Ha te magad ostorozod magad folyamatosan az nem tesz jót!! Nyugodj meg tényleg. Ha nem tudsz, és nem múlik el ez az érzés, akkor szerintem kérj segítséget.

Hú, én is ilyen voltam és vagyok még most is, pedig a kisfiam maholnap fél éves lesz. :)

Nemrég kezdtük a hozzátáplálást, szóval most épp azon parázom, hogy elég-e, amit eszik, szereti-e, adjak-e még neki, vagy ne, mert túletetem. Nem hagyom-e délután sokéig aludni? Jó, ha néha engedem, hogy mesét nézzen? Utálni fog-e, amiért orrszívózom az orrát, most, hogy beteg? Miért nem tudok napirendet tartani?

Szerintem nem az a gond, hogy ilyen kérdések megfordulnak a fejünkben, hanem az, ha ezek a gondolatok elhatalmasodnak. Élvezd a babáddal töltött időt. Szeresd nagyon. Még neki is tanulnia kell téged, ahogy neked is őt. Nem lesz semmi baj. :) De jó lenne, ha apa melléd állna és erősítene téged, hogy jó anya vagy.