Szülés utáni depressziós anyukák ti hogy másztatok ki a depiből? Mit csináltatok?

Engem ugyan elkerült a depi, de valószínűleg azért, mert télen szültem (másfél éve) és olyan rövidek voltak a napok, nem volt időm semmire, 5-től meg már amolyan álomféle kábulatban voltam mindig.

De egyet biztosan tudok, ha társaságod lenne (ha csak néha és kicsi időre is), az nagyon sokat segítene!!! Vagy kicsinosítod magad (tudom, szülés után 8 héttel az még nem megy mindenkinek, nekem se azt mutatta még akkor a tükör, amit szerettem volna látni), és elmész sétálni egyet a kicsivel.

Budapesten laktok?

Nem viccelj! Beismered, hogy negatívabb vagy egy kicsit és ez már jó jel. Tökéletes anyukája vagy a picidnek, csak egy kicsit fáradt. bele kell még rázódj a babázással járó dolgokba. Ezen szerintem majd mind átestünk. Nekem még néha most is előjön pedig már 15 hós. Menj sétálj nagyokat, kicsit törödj magaddal, olvasgass, hallgass zenét vagy amit szeretsz. Talán van aki erre a kis időre figyel a picire.

Ja és amikor a manó alszik te is pihenj, az is sokat segít.

Szuper anya vagy, csak egy kicsit fáradt.

Kitartás, minden szupi lesz.

Szeintem egyszerűen fárdt és nem kipihent vagy, ezen mindenki átesik.

Sok séta ebben a jó időben, családi porgram hétvégén.

Gondolom van apja a gyereknek, bízd rá 1-2 órára, menj ekl szoliba, nézelődni, vásárolgatni, vagy ülj be akédba, halgass zenét, olvass.

Nem rég én is ebben a cipőben jártam, egy kérdésre részletesen leírtam, hogy mi volt velem és mit tettem. Ezt most bemásolom, jó hosszú:-)

Már a baba születésénél furán éreztem magam, egész nap remegett a gyomrom, és csak az járt a fejemben, hogy most mi lesz, most mi lesz...mi lesz ha sír, ha beteg lesz, mi van, ha el akarok menni valahová és nem tudok, és hasonló gondolataim voltak. Ahogy teltek a hetek a gyomorremegés csak nem akart elmúlni, és azt vettem észre, ha felébredt a lányom, meghallottam a hangját mégjobban összerándult a gyomrom. Elláttam én őt, de sokszor némán, csak néztem, néztem, és közben elkapott a pánik, hogy "Úristen, gyerekem van, én meg nem érzem, hogy anya vagyok!" Ezután jött a fáradság. Nem kell bemutatni, hogy a 3 óránkénti evés, fejés, altatás majdnem 3 óráig tart, így kikapcsolódni nem volt idő, még pihenni se nagyon. Folyamatosan lelkiismeretfurdalásom volt, mert úgy éreztem, hogy jobb volt az életem nélküle...borzasztó érzés volt, mert a terhesség alatt annyira vártuk, én nagyon boldog voltam. Aztán jött egy-két pánik roham, és néhány nap, amikor egész nap összesen 2-3 órát aludtam, azt is részletekben. Nem volt halálfélelmem, de azt éreztem, hogy megőrülök, és nekem nem kell gyerek, mindenki hagyjon békén, és nem akarok kikelni az ágyból. Úgy éreztem, hogy elvesztem mindenem, a családom, a munkám, az életem. Na ekkor döntöttem úgy, hogy orvoshoz megyek. Néhány alkalommal csak beszélgettünk a pszichiáterrel, persze nem beutalóval a szakrendelésen, hanem perkáltam, perkálok érte rendesen. Aztán teszteket töltöttem ki, és ezek alapján megállapította, hogy depressziós vagyok, így kaptam antidepresszáns tabit (Cipralex), amit fél évig szednem kell. Emellett szedtem gyógynövényes nyugtatót (nervenpflege), és sajnos elalváshoz még mindig kell, de majd csak visszaáll a pszichém, és képes leszek elaludni. Persze a szoptatásnak vége, a két pánik roham után teljesen elapadt a tejem, így nyugodtan ehetem a tabikat. Már nincs szorongásom, bár időnként nehezen indul a nap, de próbálom szugerálni magam, hogy a világon nekem van most a legjobb sorom, alig van dolgom, és van egy édes lányom, aki tényleg annyira jó baba, hogy jobbat nem is kívánhatnék. Szóval így állok most, de a doki szerint ez még jobb is lesz, illetve azt várom ettől, hogy krízis esetén majd nem esek pánikba, hanem csinálom amit kell.

velem ez történt, remélem nem sokan élték ezt meg így, viszont elhúzódó rossz közérzet, lelkiismeretfurdalás, türelmetlenség, kedvetlenség stb. esetén mindenképpen érdemes felkeresni egy szakorvost. Én nem bántam meg, és nem is szégyellem, és szerencsére a családom is támogat teljesen.

Azt még hozzáteszem, nem tudom, hogy gyógyszer nélkül hol tartanék. Lehet, hogy megoldódott volna anélkül is, de én annyira megijedtem az érzéseimtől, hogy inkább ezt választottam.

A tej miatt nem érdemes aggódni. Én is sokat idegeskedtem miatta, bántott, hogy nem tudom szoptatni a lányom, de meggyőztek, hogy hülyeség emiatt bánkódni. Én is tápszeren és tejen nőttem fel, a férjem is, és mindketten jól vagyunk, kivéve a dilimet, de gondolom ez nem az anyatej hiánya okozza:-))))

Biztos rossz egyébként egyedül lenni, de ezt csak úgy tudod kompnzálni, ha szól a rádió, beszélsz a gyerekedhez, mint egy felnőtthöz, és elmész otthonról sétálni, elmész egy játszótérre, és hidd el, le fognak szólítani, kérdeznek a babádról és már csak azt veszed észre, hogy új ismerőseid lettek.

Bocsi, hogy ennyire hosszan írtam, de nagyon meg tudom érteni, hogy mit érzel, még akkor is, ha nálam ez már tényleg betegség lett!

Minden jót Nektek!

Szia!

Bocsi hogy csak most írok, de detto ugyanígy érzem magam, mint Te akkor (pelenkázásnál csak nézem a picit).

Kilábaltál már? Mert én úgy érzem csak belefele megyek. 3 hónapja szültem. Mit szedsz? Valami jó lenne nekem is.

Remélem még visszanézel.