Tényleg ennyire gyenge valaki? "ugy kivagyok"anyákra gondolok.

Szia! Kedves kérdező, nem tudom elhinni, hogy te sosem nyavalyogtál a "munkáddal" kapcsolatban. Én igenis nyavalygok néha, de csak itthon és a 4 falnak, mert igenis fárasztó egy örökmozgó 3 évessel és egy 5 hónapossal. Néha az is komoly logisztikát igényel, hogy wc-re eljussak. De persze a háztartás és gyerekek rendben vannak. Csak éppen hulla vagyok mire ágyba kerülök. Szerencsére jól alszanak, én már kevésbé, mert aggódom az anyagiak miatt....

És igenis van, hogy nem elég 2x kilenc hónap felkészülni az anyaságra, vannak helyzetek, amikre NEM lehet felkészülni. És akkor lehet nyavalyogni, mert jól esik néha esendőnek lenni.....vagy gyengének.....

Hol van előírva, hogy gépiesen kell csinálni a "munkát", hiszen nem vagyunk robotok. (Bár néha azok is tönkremennek)

Én pedig a csendes mártírokat nem csípom :)

Pontosan ez a baj ebben a mai világban....Nem ér az érzelmekről beszélni,monoton kapkodós, precíz mert ez az elvárás...Undorító...Ja és hazug világ..

Mert ha arról is szólnának a magazinok,média,"barátnői" beszélgetések, hogy az ANYASÁG nem fenékig tejfel,hanem egy (jó esetben) érzelmekkel teli csodálatos, ámde nehéz fárasztó 24 órás odafigyelés,aggódás...Nem csak nevetésből áll....,mert a Babák pont olyanok mint mi,van rossz napjuk,fáj itt ott,és nekünk KI KELL TALÁLNI,hogy hol mi a baj,és ez nem egyszerű főleg az elején!Valószínűleg azokat az anyukákat "viseli" meg jobban akik empatikusabbak!Én hál isten ebbe a kategóriába tartozok,pl vasárnap én kérdéztem szoktatok e kiborulni!Hát én szoktam...és szerintem sem lehet erre a kilenc hónap alatt felkészülni,mert ugye honnan tudnád ha még nem próbáltad?!illetve pont azért mert az Anyák 80% nem őszinte,nem vallja be másoknak,hogy ő mennyire ki tud néha borulni,és h nagyon nehéz ANYÁNAK lenni,és idő amíg ANYÁVÁ VÁLUNK....Van aki saját magának sem vallja be,és ezért lesz gépies az egész...

Még a végére egy idézet (egy babás könyvből):

Az a baj h a terhességet túlromantizálják.Aki belekezd,többnyire nem tudja,mit vállal.Szárnyaló boldogságról álmodik,és nagyon mély vízbe cseppen.Amíg valaki nem válik ténylegesen anyává,elképzelése sincs,milyen élmény hajnal 3 és 5 között harmadjára mászni ki az ágyból az ezúttal is isten tudja miért bömbölő csecsemőhöz,és milyen napi 10 órán át menthetetlenül egyedül vállalni a felelősséget egy,az ökifejezés egyetlen módját ismerő miniemberért"

Én szeretek anya lenni,imádom a gyermekem,de még nem alakult ki az a ritmus itthon h a Férjem is annyi odafigyelést kapjon amennyit szeretne!Még nem vagyok olyan mint amilyen szeretnék lenni,de majd formálódok és én is kevesebbet fogok lemerülni,ha én úgy érzem a családom számára tökéletes vagyok!

Kedves utolsó, ez nagyon szép volt:)

Én is nyavalyogtam már ezen az oldalon, nekem sincs segítségem, karácsonykor meghalt az édesanyám, aki velünk élt, addig volt segítségem, azóta pedig nem elég a gyász, nyakamba szakadt a házimunka, és itt van a gyönyörű 19 hónapos fiam, szóval igen, panaszkodtam már itt, h nem bírom tovább.

Aztán ránézek a fiamra, aki törölgeti a könnyeimet, és mindjárt azt érzem, h nekem nagyon jó, a problémák ellenére, hiszen itt van Ő nekem:)

08:33-as egyettértek!!

Nyomtam rád egy zöldet:D

Valóban nagyon sok anya csinálta végig, de komolyan azt gondolod, hogy nem fáradt el egyik sem? Őszinte véleményem az, hogy aki sosem fárad el, sosem borítja ki a gyereke, és soha nem jut el addig a pontig, hogy muszáj néhány nagy levegőt venni, mert elfogy a türelem, annak vagy nincs gyereke, vagy ferdít némileg az igazságon!

Jó neked, hogy nincs szükséged arra, hogy egy jóízű panaszkodással kiadd magadból a feszültséget, de rajtad kívül 100-ból egy ilyen van! Akkor miért is megy ki a biztosíték? Hiszen te most amiatt panaszkodsz, hogy nem bírod, ha valaki panaszkodik! Látod, mindenkinek szüksége van erre, még neked is!

Szomorú, hogy a babád ellátását munkaként kezeled, nekem eddig eszembe sem jutott. A házimunka az munka, de a gyereknevelés inkább csodálatos feladat, mint robot! És te tényleg fel tudtál arra készülni, hogy fizikailag fáj, ha fájdalmasan sír a babád? Hogy megesz az aggodalom, ha beteg? Hogy szétparázod magad, vajon eleget eszik-e, pedig látod, hogy hízik? Hogy a könnyekig meghatódsz, amikor a kiskezével megsimogatja az arcodat? Vagy, hogy milyen fantasztikus érzés ha rádmosolyog? Nem akarlak megbántani, de erre nem lehet felkészülni a 9 hónap alatt, akármennyire állítod az ellenkezőjét!

Mindannyian tudjuk, hogy anyának lenni nem munka, nem kötelesség, nem végezhető úgy, mintha teljesítenéd, amivel megbíznak, hogy megkapd a fizetésedet!

Az aggodalom, a mindennapos boldogság, a megfeszített érzelmi és fizikai állapot fárasztó. De nézz kérlek magadba, ha valaki elfárad ettől, az szerinted valóban gyenge?

Sajnálom, hogy ennyire hiányzik belőled az empátia, reméljük, ebből később sosem lesz problémád! Olvasd el újra a kérdésedet, és lásd bele, amit egy csomó válaszoló belelát: idejöttél mártírkodni, és melledet döngetni, hogy robotként teszed a munkád, és közben hisztisnek tartasz, és elítélsz mindenkit, aki érzelmeket is visz bele, és ettől elfárad majd egy jóízű panaszkodással kiadja a feszültséget, és újra jókedvű, nyugodt anyuka!

Biztos vagyok benne, hogy nem ez volt a célod, mégis ez jön le a kérdésből, így legközelebb gondold át, mielőtt leírsz valamit!

Szép napot, és jó babázást neked.

ҝ

8.33-as igazad van:-) Nekem 1 gyerekem van, és bizony amikor lefáraszt és nincs kihez szólni akkor olyan jó legalább kiírni a mérget. Az én fiam nem mindig minta gyerek, nem alszik éjszaka, nincs el magának, nem jó evő és nyűgös a foga miatt. Amikor eltelik 2-3 hét alvás nélkül akkor kiborulok és kiírom magamból, ilyenkor Ti vissza írtok, hogy fel a fejjel meg ilyesmi és megint kerek a világ:-)

Amikor várandós voltam elképzeltem, hogy majd így fogom meg úgy fogom, de persze semmi nincs úgy:-)Erre nem lehet felkészülni

Elöző héten beteg volt(meg a férjem is) egy szemhunyást nem pihentem és kiborultam:-))Ide jöttem és kiírtam a bánatot:-))

Nem vagyok szuper anya, de csak, hogy sokkoljalak még lesz tesója is a fiamnak(egyszer):-)

Már miért lenne gyenge az, aki panaszkodik? Van aki így vezeti le a feszültséget, van aki másképp. Mégis mi jogon mersz te akárkit bírálni, anélkül, hogy tudnád a hátteret. Semmivel nem jobb az, hogy munkaként kezeled a gyereknevelést.

Én is el szoktam fáradni, mikor nem tudom miért sír a kislányom, mikor beteg, mikor nem tud aludni éjjel, mikor éjszakákon át ringattam, csitítgattam, vígasztaltam, mert úgy görcsölt a kis pocakja, és igenis jól esett, hogy feljöttem ide, és kaptam segítséget, vagy ha azt nem is, lelki támogatást igen. És igenis jól esik néha kisírni, kiírni magamból a feszültséget. És ettől nem gyenge vagyok, hanem esendő ember. Nekem sincs túl sok segítségem, de igyekszem elvégezni a házimunkát, naés ha nem megy? Akkor sem járunk térdig a mocsokban, max csúszik egy napot a mosogatás, vagy a vasalás, és nem csillog a lakás, mint ezelőtt. Nekem meg tudod miből van elegem? Abból, hogy idejössz, és játszod az eszed, hogy te milyen tökéletes vagy, szegény gyereked meg gondolom majd lelki beteg lesz, mert szarsz rá, hisz ő csak egy munka számodra. Gratulálok, büszke lehetsz...