Tényleg ennyire gyenge valaki? "ugy kivagyok"anyákra gondolok.

Ezt én sem értem, és nagyon nem. Én cukorbetegen vállaltam gyermeket, és saját magamra is figyelnem kellett meg a gyermekemre, de soha nem volt nyavalygós kedvem. Tettem a dolgom és kész. Szerettem a babával lenni, körülötte forgolódni, sétálni, babusgatni, ha beteg volt duplán gondozni. Mindig elfoglaltam magam, amikor aludt akkor meg főztem, de nem volt teher az sem.

szerintem értehtő, ha néha kiborulnak! ha nincs anyósom, én sem bírtam volna ki azt a 2 évet ép elmével, az tuti...és becsülöm, aki segítség nélkül végigcsinálja, az miért baj, ha néha kipanaszkodja magát szegény? nézd, én a lányom 2 hós korától akkor mentem fodrászhoz/kozmetikushoz/sportolni/férjemmel vacsizni/táncolni stb. AMIKOR AKARTAM, mert ott volt egy anyósbőrbe bújt angyal a szomszédban, aki örült, ah jöhetett, és vigyázhatott a gyerekre... ha ő nem lett volna, én is kiakadtam volna egy idő után az tuti! szóval én megértem ezeket az anyukákat maximálisan, és sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültek, hogy nincs, aki legalább néha segítene nekik, hogy kicsit lazíthassanak. nem tudom, miért kell másokat leszólni...persze, tudom, hogy van, akinek nem is lehet segíteni, mert úgy gondolja, hogy a gyerekhez rajta kívül más nem is nyúlhat, és az a normális, ha folyton rajta lóg...na, aki ilyen, az magának köszönheti, de a többieket igenis MEGÉRTEM. amúgy magából a kérdésből is süt a rosszindulat...lehet lepontozni...

Szerintem az a baj hogy ugyan régen is végigcsinálta ezt mindenki és nem volt segítség, de most még rájött az a divat is hogy a gyereket ki kell szolgálni, mindig vele kell lenni, szórakoztatni kell, szoptatni 3 éves koráig, vele aludni, és nem szabad hogy 1 percig is kellemetlenül érezze magát vagy sírjon mindig mindent meg kell kapnia mert különben a kis lelke összetörik... Na régen ilyen terheket nem hordtak az anyák, nem nyalták ki a gyerek s*ggét (főleg nem ha volt belőle 10 is... volt egyéb dolguk), nem idegeskedtek annyit hanem tették a dolgukat és a gyerekek mégis normálisan felnőttek. De most kitalálták hogy így kell csinálni, mindent a gyerekért, és az anyukák még ezt a terhes is magukra akasszák. Szerintem ezzel is megnehezítik a saját dolgukat.

én írtam pont éjfélkor :) még annyi, hogy régen igenis volt a nőknek segítségük, mert akkor az volt a divat, hogy több generáció élt együtt, és az idősebbek, akik nehéz munkát már nem tudtak végezni, segítettek a gyerekekre vigyázni. plusz a nagyobb testvérek a kicsikre. szóval akkor nem volt ennyire jellemző, hogy valaki teljesen egyedül van a gyerekével egész nap...

Szerintem nem az a baj ha panaszkodik valaki, hanem ha nem csinálja ha kell. Minden ember más, van akinek elég ha panaszkodhat kicsit, azzal megnyugszik és teszi tovább a dolgát. Én meg azoktól vagyok ki, aki nem panaszkodik, nem kér sosem segítéséget pedig megtehetné, és mindent pontosan, precízen megcsinál ha beledöglik is, mert ő aztán tudja mi a dolga.És sosincs kiborulva, minden pikk-pakk megvan körülötte, a lakás is és ő is tipp-topp állandóan, Az ilyen nő mellett egy senkinek érzem magam, egy selejtnek.(na most jöhet a lepontozás!)

hú, 00:16-os, akkor én nem jönnék be Neked...mert én pont ilyen tipp-topp vagyok (éjféli hozzászóló) :) nem könnyű, meg ugye egyedül nem is megy (írtam, hogy anyósom sokat segített és segít is a gyerekfelvigyázás körül :P). engem úgy neveltek, hogy első a kötelesség. tehát a munkában jónak kell lenni. és én úgy fogom fel, hogy azzal hogy férjhez mentem, tehát valakinek a felesége lettem, jól kinézni is kötelesség :) meg nem akarom-nem akarom kérdése. háztartás meg alap, hogy mindig lehessen a földről enni :) mit szólnának a férjem vendégei, barátai (meg főleg anyám, jujj...) ha jönnének hozzánk váratlanul, és egy lompos nőszemély fogadná őket egy szaladó háztartás közepén, bugyi a földön, kávé-süti sehol:P? nem vetne rám jó fényt az biztos. az embernek meg egy énje van. amilyen a munkája, olyan a háztartása is, és fordítva. legalábbis én eddig ezt tapasztaltam :)

Asszem én sem tetszenék a 0:16-osnak. :) Én is egy ilyen típusú vagyok.. (első hozzászóló).