Babáitokkal férjeitek nélkül is átmentek a férjitek szüleihez? S ezt elvárásból vagy önkényesen teszitek?

1.vagyok.

Azért nem mondom mert mivel nem vagyunk rosszban, nem akarom őket megsérteni. Annyira nem vagyunk jóban mert eleinte nem szeretett engem az apósom csak amióta baba van azóta lettem ilyen "kedves". Sajnos én meg nem tudok elfelejteni 1-2 dolgot amit éreztetett velem ráadásul tök alaptalanul. Már megbánta mert látom rajta, hogy igyekszik a kedvemben járni de elfelejteni nem tudom viszont megbocsátottam (magamban).

Mindegy, szóval inkább átmegyek 2-3 órára és ennyi. Így nem szólhatnak semmit és még én is kibírom. Ja, és a férjem is szövegelne, hogy ha nem mennék át! :/ Muszáj egy kicsit rugalmasnak lenni. Sajnos úgyis tőlünk fogják várni, hogy menjünk meg telefonáljunk stb...mert mi vagyunk "a gyerekek", hát nekünk kell keresni őket.

Nekem "most már"nincs úgy bajom anyósommal mint a kislányom születése után. Bejött a kórházba megnézni, persze miután mondtam a férjemnek hogy ne tegye mert a gyerek inkubátorban van és nem lehet kivenni. Anyukám is ott volt mert neki eszébe jutott hogy hátha ennék valamit és hozott kaját. Anyósom meg persze ugrott hogy jöjjön abba az otthoni ruhába amiben éppen volt. Majd mikor elmentek a liftben megjegyezte:

- Csak tudnám minek jöttem ide hogy ha nem engedte megnézni a gyereket!!!

Ezt sosem fogom neki elfelejteni! Majd kéretm, hogy legalább 1 hétig ne jöjjön senki hozzánk hogy a gyerek szokja az anyját,apját, otthonát.

Hát mi történt? Másnap délután kopogtak az ajtón.

majd egész 7en napi 7-8 alkalommal felhivott hogy van az ő kis unokája?? Ha nem vettem fel mert épp szoptatam akkor addig csörgetett mig fel nem vettem.

Aztán meguntam és leüvöltöttem a haját, hogy van én nekem más dolgom is mint vele beszélgetni...és még ő sértődött meg.

Szerencsére másik városban élnek igy csak a férjemmel megyünk, de néha van dolga az apjával akkor otthagy minket amit nagyon utálok.

Egyedül nem mennék el. hetente jönnek amit kezdek unni.

1.vagyok.

Még az jutott eszembe, hogy érdekes módon az én szüleim már teljesen mások. Talán azért mert a férjem szülei falusiak az enyémek meg városiak. Azért falun elég begyepesedettek az emberek! Az én szüleim mindig azt mondják, hogy csak menjek az apósékhoz is ha szívesen látnak örüljek neki stb...és noha nem várják el, hogy mi menjünk meg ilyenek. A párom szüleinél most az is fennakadást okozott, hogy közöltük, hogy nem megyünk haza húsvétkor. :p Ja, a másik meg az, hogy azt hiszik, hogy minden ünnepet majd náluk töltünk. Arra ők nem gondolnak, hogy nekem is vannak szüleim meg, hogy lehet, hogy a hátunk közepére kívánunk mindenkit és csak 3-an akarunk lenni itthon vagy mondjuk kirándulni megyünk. Na, ne tudd meg milyen volt az esküvőnk!! Még az sem volt mindegy, hogy ki veszi a menyasszonyi csokrot! Katasztrófa!