Ti szoptatnátok a babát akkor is, ha a férjetek inkább a tápszeres táplálás pártján állna, nektek viszont nem lenne kialakult vágyatok?

A kérdésedre amiatt nem tudok válaszolni, mert nekem volt kialakult véleményem, akartam szoptatni. Viszont vágyam nem volt erre, sőt inkább viszolygás amin erőt vettem.

A mai világban kevesen növünk fel úgy, hogy természetesnek érezzük az első perctől a szoptatást. A társadalmi hozzáállás is ezt tükrözi: Szoptassoncsak minden anyuka, csak Nehogy nyilvánosan, mert az undi.

Nekem kellett pár hét, mire megszoktam a szoptatást és a melleim kettős funkcióját. Sokáig szoptattam az elsőt.

A másodiknál pedig hihetelen érzés volt megtapasztalni, amikor először lehetőségem volt mellre tenni. Nála már a szeretetem kinyilvánításának eszköze is volt ez az első perctől.

Kár ragozni, ezt valóban csak tapasztalni lehet. De hidd el, a szoptatás sokkal több, mint puszta táplálás. Ezt is próbáljátok mérlegelni.

Hihetetlen, hogy hova fajult a vilag...

Ha ugy dontesz, hogy nem szoptatsz nagyon sajnalni fogom a babad! Alapbol meg sem kaphatja azt amire a legnagyobb szuksege lenne, az pedig az immunitas!:(

Fontos szempont bizonyaz is, hogy egy császárral született baba eleve hátránnyal indul, mert nem találkozik a szülőcsatorna baktériumflóráljával. Hát még ha nem is kap anyatejet, fokozottabb az esélye az allergiás megbetegedésekre. Persze nincs borítékolva, hogy egy császáros, tápszeres baba 100%-ra allergiás is lesz Mindenre, de több kutatás is bizonyította ennek a veszélyét.

Elsősorban a baba érdekeit próbáljátok nézni. Ti felnőttek vagytok, akik képesek áldozatot hozni. A gyermeketeknek ne kelljen még.

Neked kellene errol velemenyednek lenni, elvégre lassan szulsz, anya leszel.

A férjemnek es az orvosoknak is természetes volt a szoptatás. Annyira, hogy bele sem szóltak.

34-es vagyok.

A császár persze nem elkerülhető a legtöbb esetben.

Viszont a szoptatás sokat jelenthet, de látom nem akarsz ezzel foglalkozni.

Nem is értem igazán a kérdésed, úgy látom döntöttél. Tényleg nem gonoszkodásból írom, de úgysem menne a szoptatás, ha nem akarod igazán és a férjed sem támogat ebben, mert az első nehézsgnél a tápihoz nyúlnátok és emiatt Legkésőbb a hat hetes növekedési ugrásnál elkezdene apadni a tejed.

Nem kell mindenáron szoptatni de ha tudsz akkor tényleg az a helyzet hogy a gyerekeddel ezzel teszel jót. Nyilván felnő tápszeren is, mint sok ezer másik baba, de az anyatej tényleg összehasonlíthatatlan a fejlődése, egészsége szempontjából.

Én amúgy, ha ez segít, minden rokonomtól azt hallottam hogy fuj a szoptatás milyen undorító volt nekik meg stb, és így álltam hozzá, tökre féltem tőle meg minden. És iszonyú meglepő módon nagyon szeretek szoptatni, nagyon örülök hogy megy. Pedig én sem vagyok az az ősanya tipus. És tényleg fontos a babának, hidd el.

Sokáig viszolyogtam attól a tudattól, hogy a mellemből tej fog folyni és hogy egy baba "élete" azon múlik, hogy lesz-e vagy sem, még szülni is ilyen érzésekkel mentem. Nem döntöttem el, hogy nem fogok szoptatni, csak valahogy taszított az egész dolog.

Szülés után egyből mellemre tették a kisfiam és az annyira megható volt! Nagyon sokat küzdöttem végül a tejért, mert nehezen indult be, majd 1x el is apadt majdnem, akkor tápszerezni is kellett egy ideig, na akkor tudtam meg, hogy mennyivel másabb a 2 dolog.

Persze, mindkettőnek van előnye és hátránya is, de ezt csak akkor tudod meg, ha mindkettőt kipróbálod.

Ha már rögtön elveszed magadtól a lehetőséget, akkor sosem fogod megtudni, hogy milyen a szoptatás.

Igen, a mellem más lett a 2x1 év szoptatás után, mint 25 évesen volt, de a gyermektelen barátnőmé is megváltozott 40 éves korára, jééé.

Szerintem adj egy esélyt a szoptatásnak és ha nagyon nem jön be, akkor még mindig ott a tápszer, de visszafelé ez nem nagyon működik!