Aki nem ajánlja a suttogó módszert az miért nem? Mit talál kivetnivalónak a módszerben?

Én a 2. részt olvastam még terhesen, úgy, hogy semmit se tudtam a gyereknevelésről, és erről a módszerről, de már az első pár oldal után ellenszenves lett az írója. Folyamatos öntömjénezés, hogy ő milyen szuper, minden problémára a kisujjából kirázza a megoldást.

Ahogy tovább olvastam, arra a következtetésre jutottam, hogy azt várja el, hogy a gyerek kisméretű felnőttként élje az életét a születésétől kezdve. Az elején leszoktatná a babát az éjjeli evésről. Az eszébe se jut, hogy ez így természetes és egészséges a babának, nem azért kér enni éjjel egy csecsemő, hogy az anyját bosszantsa. De az ő módszerével hamar meg lehet tanítani a csecsemőt, hogy ne sírjon éjjelente, és működik is. De ez egy ráerőltetett, természetellenes viselkedés. Olvastam egy cikket, hogy már Amerikában kezdik megkérdőjelezni a módszerét. Vizsgálták az ő elvén nevelt babákat mindenféle műszerrel éjszakai alvás közben, és meglepődve tapasztalták, hogy ezek a babák is felébrednek éjjel, de nem sírnak (mert erre lettek szoktatva), viszont félnek.

Más negatívum is van benne. Előnyben részesíti a tápszert a szoptatással szemben, 1 éves kor alatt biliztetné a gyereket (pedig bizonyított, hogy a képesség csak jóval később alakul ki). Az egész könyv azt az érzetet keltette bennem, hogy a gyerekből robotot csináljunk, mindent pontosan időpont szerint, mennyiség szerint. Szerintem babaellenes. Ha a baba sír, az anya odamegy, de nem veszi fel, a gyerek nem érti, hogy anya, az egyetlen, aki segíthet a baján, miért nem teszi. Pedig egy babának természetes szükséglete, hogy az anyjához bújjon, az nyugtatja meg. És a gyerek előbb-utóbb nem sír tovább, mert megtörik. És lehet vele dicsekedni, hogy végigalussza az éjszakát, az anya tudja úgy élni tovább az életét, mint szülés előtt. Következetlen nevelésnek tartja, hogy ha a baba igénye szerint nevel az anya. Ő az anya igényeit tartja elsődlegesnek. Tipikus amerikai könyv, amerikai társadalomnak való, sok szélsőséges példával.

igaza van az 1.-nek. a kérdés az volt, h kinek nem jött be? gondolom senki nem vitát akar...

a fiamnál nem is lehetett volna alkalmazni, mert olyan az akarata, amit én nem akartam letörni, szerintem akkor a személyiségében korlátoznám, amit nem akarok. vele nem lehetett elsütni pl. sosem, h berakom a kiságyba és otthagyom, mert ájulásig képes ordítani. szóval biztos képes segíteni a babák nagy részén, a fiamnál képtelenség lett volna alkalmazni.

de ami baromira nem tetszik benne, h a gyerek alkalmazkodjon a szülőhöz. nekem ez jön le belőle. ezt a rubint réka mondta egyszer a tv-ben a gyerekeiről... amúgy is utálom, de ez a mondat betette a kaput. az a kicsi baba nem kérte, h megszülethessen, szeretetre, összebújásra vágyik, és lehet, h épp akkor, amikor anyukának épp a szabad percei lennének...