Anyucik, akiknek két kicsi van, kis korkülönbséggel, mesélnétek nekem?

Két nagyobbik gyerekem között pont 2 év van. A középső meg a legkisebb között pedig 17 hónap. Nekem sincs segítségem.

Biztosan lesznek nehéz időszakok. A 2 év korkülönbségnél nálunk az eleje volt nagyon nehéz, mert a nagyobbik nagyon féltékeny volt. Igyekeztem minél kevésbé változtatni a napirenden, ugyanúgy jártunk napi rendszerességgel játszótérre, a pici könnyen alkalmazkodott a nagyobbhoz. Sokszor volt olyan, hogy egyszerre sírt mindkettő, és én csak az egyik problémáját tudtam először megoldani, ez eleinte nagyon stresszes volt. Aztán elrendeztem magamban, rájöttem, hogy nem tragédia, ha sír egy gyerek. Mert még pici, ez nála egy kommunikációs eszköz, és igyekszem információként kezelni (igen, most éhes a gyerek, minél hamarabb meg kell etetni) és nem stresszként (jaj, már a másik is éhes pedig még az egyiket öltöztetem). Onnantól sokkal könnyebb volt, megtanultam elviselni, hogy az egyiket sírni hagyom egy ideig. A másik, amire rá kellett jönnöm, hogy nem baj, ha nem egyformán foglalkozom a gyerekekkel. Fel kell mérni, hogy melyik mennyi figyelmet igényel, és igyekezni aszerint beosztani az időt. Ha az egyik hasfájós, vagy féltékeny, vagy beteg, vagy problémája van az oviban, akkor azzal a gyerekkel kell többet foglalkozni, aztán néhány hónap múlva lehet hogy megfordul, és a másik igényel több figyelmet.