20 hónapos lesz a nagy, mikor a kicsi születik. Ilyen kis korkülönbséggel milyen az élet otthon a két picivel? Meséljetek!

Nálunk is 20 hónap van a gyerekek között.

Sose felejtem el a nagyobbik fiam arcát, amikor nem tudtam felvenni, mert a kicsit szoptattam. Azt a kétségbeesést, egy helyben topogást, a mai napig nem tudom megemészteni, pedig már 17 éves :)

Nagyon nagy trauma a nagynak a kicsi érkezése, valahogy ki kell találnod, hogy hogy tudsz vele is külön sokat foglalkozni.

A nagyobbik fiam amikor a kicsi született, a kórházba 3 napig sírva toporzékolt hogy menjek haza vele, ehelyett én ott maradtam "azzal a másik gyerekkel". Fél évembe telt, amire újra megbízott bennem, addig csak apa olvashatott mesét, hozzá ment oda. Persze ez a fent írt első otthoni szoptatás után.

Amúgy az élet nem annyira bonyolult a két kicsivel, az első két év után. Akkorra már egész jól kijönnek, és eljátszanak egymással.

A mai napig megy mondjuk a rivalizálás a tesók közt, de szerintem ez nem korkülönbség kérdése elsősorban. Ismertem olyat, ahol 6 év volt a korkülönbség, mégis ezeket a köröket futották a szülők.

Nálunk is pont 20 hónap van, viszont tökre gördülékenyen ment minden! A "Nagylány" jól fogadta az Öccsét, illetve sehogy sem fogadta, hanem pár nap után tök természetesnek vette, hogy ez a játékbabának kinéző állandóan síró akármi :) már úgy néz ki itt marad! Mindig nagy gonddal nézte éppen mit csinálok vele, később már Ő is próbált ebben-abban segíteni, pl. fűrdetés, öltöztetés meg ilyesmi!

A harcok most, egy év elteltével kezdenek előjönni, hogy természetesen mindkettőnek ugyan az a játék kell, de pár leszarom tabletta bevételével elég jól túlélhető a két sz.ros civakodása!

A féltékenység kopp- kopp eddig elkerűlt minket!

De szerintem elég sokat számít a gyerekek neme!

Sok boldogságot!

Ami eszembe jutott! Mindenki azt hajtotta, hogy a másodikkal mennyivel könnyebb lesz, a kicsi élből hozzászokik a zajokhoz, majd figyeljem meg, hogy lármában is hogy alszik majd, kevésbé lesz sírós, észre sem fogom venni, olyan jók a másodikak blablabla... NEeeeeeemigaaaaaz!

Így a nehéz csak az volt, hogy amíg a Pici alszik, milyen csendes játékot tudok játszani a nagyobbik Pucivel!

4-es voltam! :)

Hat akkor en biztatlak egy kicsit.16 hónap van a fiaim között és az első perctől nem volt gond. Nálam a fő a napirend volt.a kicsi délelőtti és késő délutáni alvasanal voltunk kint( kicsi kocsiban,nagy meg játszik). A déli alváskor mindenki aludt.

Szoptatáskor mind bevonultunk a szobába,nagynak odakeszitve játék, amivel csak akkor játszott. Ha a kicsi cicin akart lenni csak úgy,akkor egyik kezemmel őt tartottam,a másikkal kirakoztam :). A nagy etetese ugyanígy,egyik kezemmel szoptattam , másikkal a nagyot etettem.

Egyáltalán nem emlékszem olyanra,h egyik kint sír,másik bent sír. Engem sokan ijesztgettek,nem biztos h így lesz.

Ja a fozest este oldottam meg másnapra.

Azóta a 2. Fiú után 3 évvel lett egy hugi is. Így kicsit huzosabb,de úgy érzem bírom a strapat.

Amúgy nincs semmi segítségem,férjem is este jár haza.

Nálunk 3fiu van 27 és 20hó különbséggel.

a 2-3. gyerek között van 20hó, és egyátalán nem volt semmi gond a két kicsivel, nekem a legkisebb születését az akkor közel 4éves gyerekem sínylette meg egy kicsit jobban. De ez a nagyon kiborulós időszak mindössze egy hónapig tartott nála, akkor úgy észrevette, hogy nem szeretjük őt kevésbé, mint azelőtt. Lenyugodott, feldolgozta- és semmi gond vele sem azóta.

A két kicsivel sem volt.

Én napirend párti vagyok, és én bizony állandóan az órát néztem, hogy a középső mikor megy aludni- ki mikor eszik-alszik. Ha mindenki kipihent votl és tele votl a pocak, akkor nyugi volt- jókat játszottunk, mindenkire jutott idő. Ha túl fáradt volt valamelyik- akkor csak nyűglődés és hiszti volt- én ezt nagyon igyekeztem elkerülni.

3gyerekhez kell a rendszer - nem lehet csak úgy lavízrozni - szerintem.

Szóval nálunk a két kicsivel sem volt gond- és úgy összessségében a hárommal sem. A legkisebb 2,5éves már- és bár vannak konflkiktusok, alapjában véve nagyon jól megvannak mindhárman együtt. :) Jókat tudnak bandázni hárman is, de van, hogy ketten állnak össze. Aztán összevesznek-kibékülnek. Most barátok most nem barátok. De megoldják egymás között. Bunyó nincs szerencsére- inkább szóban lerendezik. :))