Mik a tapasztalatok: ha a baba 3 hónapos kora körül nem tud ellenni magában mennyire "rontja el" a folytonos fogalkoztatottság?

Mit jelent, hogy nem tud ellenni magában?

Egy ilyen kicsinél nagyon fontos, hogy reagáljanak a jelzéseire, másként egy életre megtanulja, hogy rá senki sem kíváncsi.

Draga Kerdezo,

te nagyon-nagyon el vagy tevedve, ha azt hiszed hogy egy 3 honapos baba tud nyafogni..

Hat persze hogy torodni kell vele! Gondolod lerakod a sarokba es elvan magaban? Meg 3 evesen sincs el egyedul sokaig, nemhogy 3 honaposan!

Ha sir akkor nyilvan valami baja van, es az is baj ha egyedul erzi magat. Az ember tarsas leny, kivaltkepp egy kisbaba.

Ha remego idegroncs vagy attol hogy van egy kisbabad, akkor ott egyeb komoly problemak vannak, es a hiba nem a gyerekben van hanem benned.

Az enyém most 4 hónapos lesz, elég keveset tud ellenni magában a játszószőnyegen stb., de azért alakul. Sírni nem hagyom, ha jelzi, hogy megunta, megyek, de szerintem egy kicsit muszáj szoktatni, én ugyanis azt vettem észre, hogy baromi lusta, nem próbál mozogni, mert megszokta, hogy majd mi szórakoztatjuk, neki nem kell tennie semmit. Például tud nyúlni dolgokért, meg tudja őket fogni, a szájába venni stb., de nem csinálja, csak fekszik, és várja, hogy a kezébe adjak egy játékot, vagy én rázzam neki a csörgőt, mert mindig is így volt. Én is körbeugráltam 0-24-ben, mert soha nem akartam olyan anya lenni, aki csak leb*ssza a gyereket valahová, és foglalkozik magával, de szerintem átestem a ló túloldalára, mert egy pillanatra se hagytam, hogy feltalálja magát. Most kezdtem ezen fokozatosan javítani, már 10 perceket elvan a zenélő forgóval, vagy a játszószőnyegen. Én a mozgásfejlődéséért aggódom, mert hiába tudna valamit csinálni, nem csinálja, mert lusta.

Egyébként én se értem a kiakadást, nem arról beszélt a kérdező, hogy fél délutánra le akarja cseszni a gyereket a járókába. Azt viszont nálad nem értem, hogy hogyan tudod ekkora tehernek felfogni a gyerekkel való foglalkozást, hogy remegsz az idegtől... nekem pont azért kell erőt venni magamon, hogy ne legyek állandóan a seggében.