(Rovar) fóbiás anyukák, hogyan kezelitek ezt adott helyzetben?

Nekem is fóbiám van az összes rovartól szinte, kivéve talán a molylepke és muslinca ami nem vált ki nálam különösebb ingert, de ilyen hogy darázs meg dongó vagy még durvább nagyobb és hangosabb bogarak pánikot okoznak nálam, és nálam is kb óvodás korom óta.

Kérdésedre válaszolva szerintem badarság ezen aggódni. Nem ücsörgök pokrócon alapból minek is tenném, ha a padon odajön egy darázs esetleg támad akkor felállok és odébb snasszézok míg el nem megy, ebből semmit nem fog leszűrni a gyerek.

Ha meg otthon bejön egy ilyen behemót bogár akkor férjem elkapja, ha nincs otthon azért annyi erőt tudok venni magamon hogy lefújjam azt a dögöt.

Miért lenne gáz a babának hogy anya fél a bogaraktól? Ettől ő még nem fog feltétlenül, de felnőtt emberek vagyunk, nem kell feltétlen sikítgatni ha nem muszáj. Ennél nagyobb gondunk ne legyen..

Én is utálom a bogarakat :)

Sőt, a gyerekek előtt azonnal hánytam a hányástól és a széklettől, már a szagától is, sőt elég volt csak rágondolnom és már öklendeztem!

Viszont, amióta anya vagyok, simán tudom kezelni ezeket, mert felelősséggel tartozom a gyerekeimért, tehát nem futhatok el egy bogár miatt, ill. nem hagyhatom kakisan/hányásban a gyerekeket... :)

A gyerek félelmét elsősorban a környezete félelmei határozzák meg. Magyarul tanulja. A párom állatkerti gondozó, elég gyakran találkozunk a dologgal, hogy a gyerek azért fél dolgoktól, mert azt tanulta otthon, hogy félni kell. Néha persze győz a kíváncsiság, de ilyenkor jön a szülő, és ráhozza a frászt a gyerekre.

Èn igyekszem legyőzni a félelmeimet. A nevelt lányom madárpókját pl én gondoztam, mert ugyan kikönyörögte a pókocskát, de mivel a baràtnője félt tőle így ő is félni kezdett. Én undorodram a póktól, de hősiesen gondoztam hónapokig.