Saját tapasztalatod a szeparációs szorongásról?

Sziasztok!

Persze olvasgathatnék cikkeket az interneten de én "rátok" illetve a kisbabátok viselkedésére lennék kíváncsi, hogy miben is merül/merült ki ez nálatok?

Mettől meddig tartott? Voltak nagyon húzós és nehéz időszakok a szep.szorongás miatt? Mitől lehet az, hogy egyáltalán nem minden kisbabánál tapasztalható a jelenség?

A válaszokat köszönöm szépen:)

Nálunk jelenleg ez a helyzet:

9 hónapos múlt a kislányom és uhh hát nem semmi....

Ha be akarom rakni az etető székbe üvölt, sír,és nyomja ki magát. Ha az ölemben van és leülök akkor is sír és nyomja ki magát de ha leülök mellé a földre akkor meg mászik rám. Semmi nem érdekli a játékai közül csak az, hogy másszon rám. Ha nem lát üvölt, a járókába raknám üvölt, tulajdonképpen csak kézben. 1 hónapja kb hogy CSAK és kizárólag rajtunk alszik el. Sem a ringatás se semmi nem válik be. (Eddig egy kis ringatás és aludt is) Amint be akarom tenni a kiságyba rögtön felkel.

Újabban éjjel 3-4 szer felkel. Sír, megsimogatom a hátát és rögtön abba hagyja a sírást és már alszik is tovább..

Eddig egyszer sem kelt fel kb olyan 6 hetes korától maximum inni vagy cumiért.

Tulajdonképpen feltehetném a kérdést, hogy most akkor ez már szep.szorongás?! De igazából a válasz gondolom igen lesz:). Nálatok is így volt?

Elnézést ,hogy hosszú lett!

Mikor lesz ennek vége? Amikor meg is tudok fürödni nyugodtan? :) Vagy esetleg egy ebédet összehozni?

Hozzá kell tennem ,hogy nem minden nap ilyen, van mikor 1-2 nap nagyon elvan jó kis baba de van mikor uhh nem kell részleteznem:)

Köszi, hogy elolvastad:)