Mit szoktál csinálni, amikor úgy érzed már nem bírod energiával, erővel, és idegekkel a babád mellett?

szia

nem fogsz kórházba kerülni,mert ez az a pont,amikor még valahonnan jönnek az erők,energiák.én azzal töltődök fel,ha fél órát mással foglalkozhatok,mint amivel eddig.elmegyek biciklizni,sétálni,de egyedül,apára hagyom a gyereket.ilyenkor az agyam pihen picit,és ez pont elég,hogy elölről kezdjem.menj le egy kicsit futni,vagy tegyél be egy jó lemezt és táncolj egy kicsit.hidd el sokat fog segíteni.

En ratevedtem egy oldalra, angyalokszulei. Az osszes tortenetet elolvastam, es abban az idoben allandoan sirtam, hogy mi lett volna, ha az en picikem is...minden babat meggyaszoltam! Azota a ferjem letiltotta az oldalt, attol felt depresszios leszek. A lenyeg, hogy a mai napig eszembe jutnak a kicsi angyalkak, s hogy milyen nagyon szerencses vagyok az en kicsi fiammal. Ez ad nekem sok-sok turelmet.

Mindenkinek, aki leirta ott a tortenetet, ezuton szeretnek Oszinte Reszvetet nyilvanitani.

Hát én is megittam a délutáni kávémat:)

Míg alszik a fiam, próbálom behozni a lemaradásomat a háztartásban, mert ha nem csinálom meg, rájöttem, attól ingerült leszek. Hülyeség, de ez van.

Az én 16 hónapos kisfiam azért már eljátszogat egyedül is, akkor én csak ülök, vagy fekszem és nézem. Vagy átlapozok valami olcsó női lapot. Ha jó zene szól a rádióban, akkor együtt táncikálunk, már tudja, melyikre fogom felkérni:) Ha nagyon rossz a kedvem, akkor erőt veszek magamon és elmegyünk egy nagyot sétálni, nekem jól esik, ha embereket látok az utcán, a fiam meg imádja a buszokat, autókat, a sétáló kutyákat nézni.

Nekem az éjszakai pihenés hiányzik, még nem volt olyan éjszaka, amit átaludtunk volna. Ha végképp nem bírtam felkelni, a férjem "átvette" a gyereket. Van, hogy hétvégén egy órát játszik a korán kelő gyerkőccel, és én alhatok még. A déli alvásakor pedig összebújunk és mi is szusszanunk.

Talán, ha végre itt a tavasz, egy kicsit más, könnyebb lesz minden.

Le a kalappal előtted, amiért a baba mellett még a sulit is csinálod! Kívánok Neked sok-sok erőt, kitartást hozzá és hogy minél előbb át tudj lendülni ezen a nehéz időszakon!

Kibosszankodom magam, egyébként rajtam nem segített a kettesben elmenni valahova. Múlt hét szombaton első alkalommal adtuk oda gyereket (18 hónapos) a nagyinak elmentünk vacsorázni, hazajöttünk filmezni, de mindketten csak róla beszéltünk végig mennyire hiányzik, állandóan az ágyába néztünk jól van-e, alszik, mire rájöttünk, hogy nincs is itthon. Reggel ugyan olyan korán keltünk és délután mentünk érte. Estére ugyan olyan fáradt voltam, mintha nem is lett volna külön tőlünk.

Hozzátéve még, 7 hónapos terhes vagyok és egyetemista is. Totál kivagyok 1 nap, de mit keresek itt még ilyen későn?!