Minden férj reggeltől estig dolgozik, hogy eltartsa a kisbabát? Hogy lehetne ez boldog élet? Nem gondoljátok, hogy szenvednek?

Szerintem nem szenvedés, hanem idegesek, hogy minden jól alakuljon, legyen miből lemenni a közértbe, rezsiköltségek stb. És ez egy óriási megterhelés lelkileg.

Hála az égnek mi nem nélkülözünk, de a baba születésekor a férjemen is látszott, hogy idegbeteg!

Biztos nem boldog élet,mert amikor meg itthon van akkor alszik.Valahol ki kell pihenni a 230 órát amit melózik.

De sajna ez van,az együtt töltött időt meg kell próbálni tartalmassá tenni.Mi van,hogy vasárnap egész nap családi filmeket nézünk a gyerekekkel.Mertháthogy a pénzünk viszont kevés ahhoz,hogy rendszeresen eljárjunk valahova.

De szenved a párom,sokkal többet szeretne velünk lenni...

Ugyanazt akartam írni, mint az első. És igen, az én férjem is tiszta idegbeteg volt, nagy felelősség rendesen. Szerencsére azóta már megnyugodott, rájött, hogy minden oké. Mi sem nélkülözünk szerencsére, de reggel 7-től, este 7-ig dolgozik.

4 hónapos anyuka

Nekem csak 8 órát dolgozik.

De igazán nem értelek titeket, szerintem a férj a gyerek előtt is ennyit dolgozott, mert ilyen a munkahelye, nem?

Akiket én ismerek, ott legalábbis így van. Baba nélkül nem zavarta anyukát, de amióta baba van,. azóta miért nincs itthon apa sose??? Hát eddig se volt, de addig nem hiányzott! Csak mióta segítség kéne!

Kedves 9:28-as!

Én a "válság" idején voltam terhes, a gyerek beleszületett ebbe a sz'ba, a hitelrészletünk felszökött az egekbe, ezért apa kiváltotta a vállalkozóit, és meló után még éjszakába nyúlóan dolgozik azért, hogy valamennyit még hozzá tudjunk csapni a havi bevételhez, közben valami okostojás idióta kitalálta a szuperbruttósítást, a természetbeni juttatásokat elvette a munkáltatója tavaly félévkor, és most lehet, hogy bevezetik náluk a négy napos munkarendet, és csökkentik a fizetését 20%-kal.

Hát EZÉRT dolgozik ő látástól mikulásig.

Hogy valahogy fenn tudjuk tartani magunkat, és ne kelljen a gyerek két éves kora előtt visszamennem dolgozni.

Mondjuk ő szerencsés mindezek ellenére.

Szereti a munkáját - mindkettőt - így azon kívül, hogy velünk kevés időt tölt, nem szenved.

És hangsúlyoznám, hogy így sem élünk jól, így is nagyon be kell osztani a havi pénzeket sajnos.

Csúszunk lefelé fokozatosan, hála a feljebbvalóinknak, akik szépen hazavágnak minket... :-S

Az ember küzd az "elemekkel", ahogy tud.

utolsó vagyok, a válság kezdetét akartam írni.

Szerencsések azok, akinél semmit nem változtak a dolgok, és délutánonként együtt van a család, együtt vacsoráznak, és játszanak.

Nekünk ez nem adatott meg, de azért jól megvagyunk.