Olvassak be az anyámnak? Egy ideig ne engedjem, hogy lássa a kicsit? Mit kéne tennem? Normális, hogy így próbál beleszólni az életünkbe?
5 hónapos a kislányunk, tündéri baba, semmi gond nincs vele. Úgy érzem, hogy a saját anyámmal több a baj lassan... Egyszerűen mindenbe beleszól, semmi nem jó úgy, ahogy mi csináljuk, ő "jobban" tudja, mi túl fiatalok vagyunk, nem tudunk gyereket nevelni, nem vagyunk szülőknek valóak szerinte. Persze a tanácsait nem fogadjuk meg, egyik fülünkön be, a másikon ki.
Viszont még így is fárasztó kb. 2 naponta hallgatni, összeveszni vele. Mert már próbálom jelezni, hogy nem kellenek a tanácsok, akkor meg a sértődés megy.
Nem érzem jól magam a közelében, próbálom kerülni, de akkor meg telefonon hívogat, amíg fel nem veszem. Nem akarom, hogy így ránk telepedjen.
Mi lenne a jó megoldás?
Nem normális.
De ne olvass be neki (még), hanem ülj le vele beszélni, lehetőleg a gyerek nélkül.
Ha ez sem megy, írj neki levelet.
Ha ez sem, akkor olvass be neki és találkozzatok kevesebbet. A telefont se vedd fel neki.
Szerintem higgadtan, mosolyogva kell neki mondani, hogy "Mi nem így gondoljuk, és mi vagyunk a szülei, tudjuk mi a jó neki". Nem baj, ha megsértődik, előbb-utóbb ő unja meg, főleg, ha látja, hogy nem tud felbosszantani. :)
(Remélhetőleg, nem csak a fény felé fordítjátok és locsoljátok néha, és ezzel van gondja anyukádnak. Gondolom a régi nézetek miatt vannak félreértések.) ;)
Nem is találkozunk sűrűn, a babával szinte minden nap megyünk valahová, keveset vagyunk itthon, kerülöm a találkozásokat.
De még így is sikerül tönkretennie a napjainkat...
Már többször beszéltem vele, elmondtam, hogy mi vagyunk a pici szülei, majd mi tudjuk, hogy mit hogyan körülötte, mit adjunk rá, stb. De mintha fel sem fogta volna, mondta tovább ugyanúgy, hogy mi fiatalok vagyunk, ő tapasztaltabb.
Hát akkor nem értelek. Mi egy utcában lakunk, de nem megyünk minden nap. Én pénteken voltam talán anyunál. Ő meg havonta, 2 havonta, ha eljön.
Ha megmondod neki, hogy őszintén mit szeretnél, szerintem ritkulni fognak a találkozások. Nem függtök egymástól ezek szerint.
Tudom, hogy a problémádat nem oldja meg, amit írok, de hátha vigasztal kissé. Szóval örülj neki, hogy neked csak a anyáddal kell ezt a meccset vívnod. Nekem még van egy sógornőm és egy unokatestvérem is, akik azt gondolják, hogy az ő tudásuk nélkül már megállt volna a világ, és egyik sem veszi észre magát, akárhogy próbálom finoman jelezni, hogy képes vagyok nélküle és a bölcsessége nélkül is felnevelni a gyerekemet.
Sajnos vannak olyan emberek, akik ilyen módon élik ki agresszív hajlamaikat, és tapasztalatom szerint egy egyszerű beszélgetés ezekben az esetekben nem célravezető, mert a személyiségük alapjainak kellene ahhoz változni, hogy ne legyenek ilyen idegesítőek.
Bólogatni kell rá, mondani, hogy ,,igaz, igaz", aztán ugyanúgy csinálni, ahogy addig, akkor majd úgyis abbahagyja, ha látja, hogy semmire sem megy vele.
Én biztos, hogy leülnék vele komolyan beszélgetni, vagy írnék egy levelet, amiben őszintén leírnám az ezzel kapcsolatos érzéseimet, pl. hogy már nem is találkozol vele szívesen, kerülöd, mert azt érzed, hogy teljesen rátok nyomja a tanácsait. Megírnám, hogy elhiszed, hogy neki ezek váltak be, de ha továbbra is folytatja ezt, akkor a találkozásokat még jobban meg fogod ritkítani, mert nem akarsz ilyeneken stresszelni.
Akkor eldöntheti, hogy változtat, ha nem megy neki, akkor meg a minimumra szorítanám vele a kapcsolatot, mindezt addig, ameddig nem változtat, és ezt a tudtára is adnám.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!