Mit csináljak? Teljesen lemerültem, kipurcantam, kétségbeestem. Ti hogyan csinálnátok? Valamit én rontottam el?

Szia

hát megértelek, bár nekem fiam van 14 hónapos és vannak napok mikor Ő is kisördög.

Nem igazán tudom mit kéne tenned, esetleg néha bizd rá a nagyszülőkre egy fél napra, akkor ki tudnád magad pihenni.

az evészetről meg annyit hogy az én fiam is alig eszik ez miatt már hetek óta zaklatom a gyerekorvost meg a védőnőt de cak azt hajtogatják hogy a foga miatt.

Én úgy csinálom, hogy napközben többször kiínálom, bár a védőnő szerint ez nem jó mert így nassol és azért nem eszik a főétkezéskor, de könyörgöm ki tudja elviselni mikor már eltelt fél nap és a gyerek nem hajlandó enni csak csipegetni...

szóval ő reggelire megeszik egy félszelet kenyeret vajasan, májkrémesen, virslivel, felvágottal, ez 10 ó rak körül van utána 2-kor próbálok ebédet adni kisebb nagyobb sikerrel ezért adok neki turórudit, joghurtot, gyümit bármit csak egyen.

Remélem hamar elmúlik ez a korszak.

Éjjel külön van vagy veletek alszik?

Ha külön lehet hogy az a baj, hogy hiányzol neki, nem lehet? az én fiamnak az ágya ott van mellettem rögtön így is kell éjjel, ilyenkor van hogy átkell vennem magunk közé, és elég sokszor ott is alszik el, mikor köztünk van nem kell éjjel, ha a saját ágyában van hajnalban kéretőzik.

Tegnap éjjel megkapta a nagypárnámat és egész éájjel nem kellt nem kéretőzött, remélem ez lesz a megoldás hogy párna kell neki is, persze nem olyan vastag, de kell...

egy próbát talán megér.

Remélem egy kicsit segítettem

Első vagyok. a lányom most 16 hónapos, egy hónapja nem eszik éjjel, 4-5 fele felkelt, és adni kellett neki enni. ( 11 hónapos koráig anyatejet, később tápszert. ) próbáltam leszoktatni róla, különféle módszereket hallottam, de semmi nem vált be, egyszer csak magától elmaradt. Én nem csináltam problémát az együtt alvásból, és most sem, este a kiságyban alszik el, és ha éjjel felébred, áthozom a nagyágyba. ő alszik legbelül, középen én, szélen Apuka, aki így általában észre sem veszi mi történik éjjel. Annál sokkal többre értékelem a pihenést, minthogy ne aludjon mellettem. Vannak babák, akik ehhez nagyon ragaszkodnak, majd 18 évesen, amikor jönnek a pasik, tuti nem fog akarni velem aludni. Persze millió ellenvélemény van...És az is biztos, hogy nem fogom hagyni sírni éjjel, így pihenek én, és jókat alszom, hogy ott van mellettem. És annyira cuki, amikor arra ébredek éjjel, hogy simogat...És ami a legfőbb, amiért megengedem, hogy velem aludjon, nekem nem engedték, és annyira él az bennem, hogy mindig visszaküldtek a szobámba, hogy aludjak....Perzse nagyobb voltam, olyan 4 éves..

Néha, mikor már tényleg nem bírtam, akkor hétvégén elvonultam, megkértem a férjemet, vigyázzon a babára, én szeretnék egyet aludni..

Szerintem ne gyötörd magad, nem rontottál el semmit!

Kisfiam 16 hónapos, második hete már csak egyszer ébred éjjel, de volt, hogy 5-6-szor "riasztott", nagyon sokáig. Szóval a fáradságodat, amit a pihenés hiánya, és a napi tevékenységek okoznak, teljesen átérzem. Én délutánra szoktam lemerülni, a délelőtt valahogy olyan gyorsan eltelik. Ilyenkor csinálom, vagy előkészítem a kaját, elintézzük a postát, vásárlást. Amíg a fiam alszik, próbálok feltöltődni kicsit. Kikapcsolom a rádiót, nyugodtan megebédelek, iszom egy finom tejeskávét valami kis édes nasival. Aztán van, hogy főzök, vasalok (szeretek vasalni), netezek, vagy valami olcsó női lapot olvasgatok. Könyvet azért még nem mernék elkezdeni:) Kb 2-2,5 órám van így, mióta járni tud, és igazán lefárasztja magát. A délután legtöbbször játékkal telik, van, hogy én is csak ülök, vagy fekszem, ő meg könyveket nézeget, legozik stb. Ha jobb lesz az idő, kimegyünk a játszótérre. Este a férjem felvált vacsora után, míg összeszedem a konyhát, amíg fürdenek, addig netezek.

Az evéssel most nála is gond van, egyszerre jön a 4 rágófoga, én ennek tudom be, ne aggódj, ha éhes lesz enni fog! Most például a levesek jönnek be a fiamnak, és a mi kajánk, már nem nagyon akar főzeléket enni. De olyan is van, hogy csak pakolgatja ki-be az ételt. Hát majd elmúlik ez is:)

Amúgy az én fiam is állandóan ott van, ahol én vagyok, a wc-n is, de egyre többször elég, ha azt mondom neki, mindjárt jövök, csak kimegyek a konyhába stb. Idővel a Kislányod is meg fogja tanulni, hogy ott vagy, amikor szüksége van Rád, akkor is, ha épp nem lát Téged. És ehhez bizony az kell, hogy ne hagyd sírni, jól csinálod!

Kitartást Neked, remélem hamarosan könnyebb lesz minden!