Nem teljesen ide tartozik. De normális az, hogyha a baba miatt már most úgy érzem, ő lesz a kiskedvenc és engem majd le se sz*rnak?

szegényke!

pont a legsz@r@bb korban vagy. megértem, h így gondolod, de próbáld ennek a dolognak a pozitív oldalát nézni. tény, h nem volt kedves anyukád mondata, de hidd el, neki sem lehet könnyű. te leszel annak a csöppségnek a nagy és okos nővére pár év múlva, és nagyon büszke leszel rá.

Te is probálj hizelegni ,és ne add föl!!

Légy anyukád legjobb barátnöje! Kitartás hosszú ídő ,de belehet hízelegni anyu-apu szívébe!Ne légy makacs ,inkább segítö,oda figyelő ,puszilgatós ,figyeld a szüleid vágyait!Észre fogod venni hogy ha közel kerülsz hozzájuk milyen jó érzés lesz mindenkinek!Simogasd anyu pociját ,feküdj be az ágyába,beszélgess sokat anyuval esetleg kérdez érdekes dolgokat!Kérdezd meg hogy be-e kisérd a szülöszobába!!!!!!!!!!!!!!!Jól fog esni neki és közel enged magához.