Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » Szakadt már el úgy a cérna,...

Szakadt már el úgy a cérna, hogy a kezére és/vagy a fenekére csaptatok a babátoknak? Mi verte ki így a biztosítékot?

Figyelt kérdés
2015. máj. 20. 13:36
1 2
 1/12 anonim ***** válasza:
83%
Kezére kapott 1x mikor már mindent bevetettem h ne piszkálja a konektort, oké h itthon van benne babazár de máshol nincs és mindig azokat piszkálja. Na azóta sehol sem piszkálja. De nehogy azt gondold h akkorát kapott h lila lett a keze csak egy kis legyintést.
2015. máj. 20. 13:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/12 anonim ***** válasza:
65%
Igen, arcra kapott. 3 hónapja minden nap megharapott. Kértem szépen, kértem csúnyán, simire tanítottam, egymilliószor elmondtam, hogy fáj anyának, nyoma is maradt annyira... aztán egyszer este, hulla fáradt voltam, jött és beleharapott a combomba. Nekem meg elpattant a cérnám, és kapott egy pofont. LEdöbbent, sírt. Nem mondom, hogy utána azonnal megszűnt a dolog, de egyrészt lényegesen lecsökkent az esetek száma, és egy hónapon belül meg is szűnt. Azóta nem harapott, most két éves.
2015. máj. 20. 13:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/12 anonim ***** válasza:
100%

Igen, az én fiam is kapott már a kezére, később a fenekére is.

Most 2 éves amúgy.

Nálunk is a konnektornál szórakozás volt az első amiért kapott a kezére.

Én először mindig többször határozottan rászólok ilyen esetekben, próbálom így-úgy elmagyarázni de általában képen röhög a gyerekem, azt hiszi hogy szórakozásból szólok rá. Az ilyen komoly dolgoknál bizony kap a kezére vagy a fenekére.

Kapott már azért a fenekére mert direkt rugdosott, vagy tépte a hajamat. 1.5 évesen rendszeresen dobálta a cumisüvegét, 2-3 hetente cserélni kellett mert eltört, egy idő után már rácsaptam a kezére, hamar megtanulta hogy nem dobáljuk.

Nem ütöm mindenért de néha kell. Van hogy annyira nem fogad szót, hogy csak a fenékre ütés segít, utána napokig jó gyerek, egy szavam sem lehet rá. Nagyon jó amúgy a viszonyunk, nem fél tőlem (mielőtt még bárki is ezt gondolná), ha kap a fenekére rá 10 percre már jön oda hozzám, én is normális vagyok vele, nem haragoskodok napokig, mindig elmagyarázom neki hogy azért kapott a fenekére mert...

2015. máj. 20. 14:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/12 anonim ***** válasza:
67%
Kb két évesen a boltnál, míg a másikat kiemeltem a bev. kocsiból, ő kiszaladt a parkolóba, és egy autó majdnem elcsapta, de tényleg, 1 mp-en múlt a dolog. Akkor kapott a fenekére kettőt, ott helyben.
2015. máj. 20. 14:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/12 anonim ***** válasza:
100%
Az enyém harap, de nem csak úgy lájtosan megrágcsál, hanem mélyen belemereszti a fogsorát, aztán még tép is rajta egyet, mint ahogy a ragadozó elfogyasztja az áldozatát. Naná, hogy kap. Ez az egyedüli, ami bevált, én sem örülök neki, de minden másra csak a képembe röhögött, és harapott még egyet.
2015. máj. 20. 14:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/12 anonim ***** válasza:
100%

Na gondoltam jönnek a lepontozók :)


Szuper anyák szuper gyerekei akik megérti már 1 évesen miért is nem nyúlunk a konnektorba :)

2015. máj. 20. 14:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/12 A kérdező kommentje:
Én nem pontoztam le senkit. Szerintem egyszerűen nincs olyan, hogy soha ne szakadjon el a cérna. Aki ezt mondja, az vagy hazudik vagy áldott gyermeke van glóriával a feje felett. Ugyanez van nálunk is. Először, 2x, 3x, Xx elmondom neki szépen, majd szigorúan, emelt hangon, mérgesen nézek, semmi. Nevet rajtam, mert azt hiszi, hogy viccelek és csinálja tovább. Állandóan lekapja a fejemről a szemüveget és már dobja is. A múltkor már csináltatni kellett, nem olcsó mulatság. Ezért kapott a kezére.
2015. máj. 20. 16:10
 8/12 anonim ***** válasza:
Mivel babákról van a kérdésben szó, a válaszom határozott NEM. Sem a kezükre sem a fenekükre nem ütöttem babakorukban. Később, olyan 2 éves koruk után előfordult, sőt előfordul a mai napig (3 és 5 évesek), de egy kisbabánál ennek semmi értelme szerintem.
2015. máj. 20. 16:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/12 anonim ***** válasza:

Szia, az én lányom 14 hónapos, és ő is kapott már a kezére. De, gyorsan le is szoktam róla, mert teljesen hatástalan. Kb. kinevetett, akkor gondolhatod, milyen "nagyot" kapott. :)

Azért volt, mert ő is nyúlkált a konnektorba, és azért, mert ha nem volt éhes dobálta az ételt, és azt nem tűröm. Ne azt tanulja meg, hogy az étel játék.

Utolsó válaszoló, nem értek veled egyet, mert a lányom nagyon is tudja, hogy rosszat csinál. Pl. a konnektornál is, állt és azt nézte, hogy figyelem-e, majd amikor látta, hogy igen, teli szájjal nevetett, és közelített a konnektor felé. Akkor kénytelen voltam a 20 szólás után ráütni a kezére, de mint írtam hatástalan volt, így nála a figyelemelterelés vált be. Hál istennek most már nem nyúlkál a konnektorba. Vannak érdekesebb dolgok is, mint pl. felmászni az ágyra, és állva ugrálni :-)

A kajával sajnos ugyan az a helyzet, azt a mai napig dobálja, ha nem éhes, így az első dobásnál veszem ki az etetőszékből, és akkor nem kap többet enni, de sajnos nem nagy étkű, úgyhogy ezzel nem tudom "megfogni". Nincs valami ötletetek, hogy tudnám erről leszoktatni?

2015. máj. 20. 21:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/12 anonim ***** válasza:
Kislányomnak csaptam egyszer a kezére, már nem emlékszem mennyi idős volt, kb 1,5-2 éves, szintén konnektoros történet. Reflex volt (nyúlt felé, én meg elütöttem a kezét), de én annyira megijedtem kb. mint ő, soha többet nem nyúlt a konnektorhoz (valószínű, hogy sokkolóbb volt neki az én ijedtségem, mint a legyintés), most 4 és fél éves! Amúgy, ha nem ez lenne a kisebb rossz, nem ütném meg!
2015. máj. 21. 02:22
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!