Anyukák! Veletek is előfordult már h nagy türelem ellenére elszakadt nálatok a cérna és csúnyát mondtatok a babátokra?

Azért egy masszívabban bűzös pelenka kinyitása után, öklendezés közben néha kiszalad egy "azt a k... életbe". Hogy ne legyen túl egyhangú, a férjem hasonló szituációban inkább a "ó, hogy b...nád meg" kifejezést használja.

Fejlődik a szókincse, na :)

Nem, sosem láttam ezt a szüleimtől sem, ezért nem viselkedem én sem így.

Nem szoktam felemelni a hangomat, és csúnyákat se mondok neki, mert nem ismerem ezt a módszert mint nevelést, csak itt hallok róla.:) meg az utcán látok ilyet.

A szüleid így beszéltek veled vagy egymással? mert a pszichológia szerint a tanult viselkedési formák jönnek elő konfliktus helyzetekben, és ez ellen nem nagyon tudsz tenni, ha ezt láttad otthon...:(

Hajjaj, nagyon sokszor ordibálok.

Én is egyedül nevelem a lányom, nekem sajna nagyon kevés a türelmem.

Sosem káromkodok a lányom előtt, arra viszont volt már példa, hogy erélyesen szóltam rá, mert ezredik figyelmeztetés ellenére is a konnektort piszkálta.(gyerekzáras ugyan, de akkor sem szeretném, ha azt hinné, a konnektorhoz lehet nyúlni)

Hidd el, mindenkinél elszakad a cérna néha, ezzel nincs semmi gond, de meg kell próbálni megfelelően levezetni a feszültséget, és ez semmiképp sem szabad, hogy a babán csattanjon.

Ha pipa vagyok, és éppen itthon van a férjem, akkor egyszerűen elmegyek futni, edzeni, kipuffogom magam sportolás közben, aztán tádáám, kisimultan megyek haza.

Ha nincs itthon (és sajnos ez van gyakrabban, mert reggeltől-estig dolgozik), akkor beteszem a gyereket a babahintába, beteszek neki egy mesét, és 2-3 percig elvonulok magamban fortyogni vagy sírni kicsit.

Szerencsére ezek nem gyakoriak, egy kezemen meg tudom számolni hányszor fordult elő ilyen az utóbbi fél évben, de tény, hogy megesik ilyen az emberrel.

Ne beszélj csúnyán a babáddal, egyrészt nem lenne jó ha valami "b_zdmeg" szintű lenne az első szava, másrészt a későbbiekben tényleg sérülhet ettől az élménytől.